Hudi József (szerk.): Források Pápa város 1848/49. évi történetéből - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 2. (Pápa, 2001)
IV. Császári zászlók alatt
IV. Császári zászlók alatt Az 1849-es új esztendő nem sok jót ígért, hiszen a császári csapatok ellenőrzésük alatt tartották a várost, s csak idő kérdése volt, hogy tartósabban berendezkedjenek. A lakosság teljes bizonytalanságban élt, hiszen alig tudott valamit a tényleges hadi helyzetről. A fennmaradt, s a Veszprém Vármegyei Állandó Bizottmányhoz küldött jelentésekből tudjuk, hogy január 3-án újabb császári csapat érkezett a városba, de 5-én már Győr irányába tovább is vonult.1 A lakosság kedélyét némileg megnyugtatta, hogy a megszálló katonaság atrocitásokat nem követett el; a parancsnokok csupán megfelelő ellátást követeltek maguknak, amelyről a város vezetése haladéktalanul gondoskodott. Megváltozott a helyzet január 10-e után, amikor a Marcaltőn állomásozó, s a Rába-hídfőt biztosító császári alakulat két lovasküldöncét a Mednyánszky-féle szabadcsapat emberei elfogták és Bakonybélbe szállították. A küldeményekért a pápai postára küldött katonák eltűntét észlelve a császáriak 200 főnyi — egy századnyi — csapatot küldtek Bakonybélbe; az osztrákok a faluban tűzharcba keveredtek a visszavonuló gerillákkal, akik közül kettőt megsebesítettek, hármat pedig elfogtak. A foglyok közül kettőt Pápán, az Ótemető melletti Akasztó utcában kivégeztek; a harmadiknak — serdülő korára tekintettel — megkegyelmeztek. A kivégzetteket helyben el is temették - méltó elföldelésükről később, 1849 nyarán Kmety György tábornok gondoskodott.2 3 Bár a marcaltői csapatok parancsnokát — a megtorlás elkerülésére — a városi tanács időben értesítette a postáért küldött lovasok eltűnéséről, az eset után a megbízhatatlannak ítélt várost katonasággal rakták meg. Gróf Althann alezredes csak január 27-én vonult tovább csapataival, de helyőrségül visszahagyott két gyalog- és egy lovasszázadot;1 Márciusban már csak az önkéntes horvát nemzetőrök maradtak itt egy kapitány vezényletével; mivel körükben elharapódzott a szökés, az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a megszállt városnak kellett gondoskodni a fegyelem megszilárdításáról-^ 1 VeML V.ioi.b. Veszprém Vármegye Állandó Bizottmányának iratai. 1849. No. 19. Tamás Károly szentgáli lakos levele. Szentgál, 1849. január 3. Uo. 1849. No. 22. Nemcgyei őrnagy levele. 1849. január 5.- Az összetűzés korabeli leírása megtalálható a bakonybéli r. k. plébánia História domusában. Közölte SÖRÖS Pongrác: Episod a nagy napokból = Századok 1900. 357-361. Az esetről megemlékezik a bencés háztörténet is PFL História Domus, 1849. január a VeML V.2.-72. Pápa város tanácsiilési jegyzőkönyvei. 1849. No. 47. 3 PFL História domus, 1849. március.
