Hudi József (szerk.): Források Pápa város 1848/49. évi történetéből - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 2. (Pápa, 2001)
II. Pápa a polgári átalakulás küszöbén
136 II. Pápa a polgári átalakulás küszöbén Ki kívánhatná tőlünk, hogy tisztelettel viseltessünk oly személyek iránt, kik nemcsak hogy meg nem tudják értetni, mit akarnak, de még azt sem tudják, mit beszélnek? Ki kárhoztatna azért bennünket, ha midőn tisztünk sok mákogás után ily vis[s]zás parancsot ad: „a kéjhölgyeket szobáinkban tűrni kell”; vagy midőn gyakorlat közben egy pár sort a könyvből elolvasott, így magyarázza meg: „egyenesen indulj szóra bátran kilépni jobbra való fővel”; vagy midőn a járatról akar beszélni, így fejezi ki magát: „következik az igyenes való előre lépések” stb., stb. nem tarthatjuk magunkat vissza a nevetéstől? Van ellenük még egy más panasz is. Hogy mi a német, és némely magyar tiszteinket is, bár Gaalovics parancsában benne van, nem imádtuk isten gyanánt, s velők nem föveglevéve beszéltünk. De nem képzelem mint tehetünk által a tiszti méltóságuknak ellenére, ha míg formaruhát nem kapunk, fővegeinket csákó jogával ruházzuk föl. Azt pedig csak nem kívánhatják meg, hogy amit a rendes katonáktól sem kapnak meg, hogy előttök csákót emeljünk? A tisztek és közvitézek közti egyenetlenség csak veszedelmet okozhat. Azon kell hát iparkodnunk, hogy a tisztek iránt bizalmat geijeszthessünk. Én csak egy módot látok erre, és ez az, hogy minél elébb adassanak közénk igazi magyar érzelmű és nyelvű, s emellett, hogy tekintélyöket el ne veszítsék, művelt férfiak főtisztekül, a mostani altisztek legnagyobb része helyébe pedig, de okvetlenül magából az önkénytesek közül az önkénytes sereg bizalmát bíró egyének alkalmaztassanak. Igen jó volna, ha az önkénytesek által ajánlottakból választatnának a hivatalnokok, a hadminis[z]ter, vagy az általa evégett kinevezettek által. De miután a szív érzelmeit teljesen kiismerni lehetetlen, legtöbb figyelmet kell fordíttatnia a műveltségre. Nemcsak azért, mert a legműveltebbekről lehet leginkább föltenni, hogy meggyőződésből ajánlkoztak a haza védelmezésére, hanem azért is, mert szükség idején mondandó lelkes beszédeik által lelke- sültséget gerjeszthetnek alattvalóikban. Vívhat-e ki pedig akármi annyi erőt, mint a lelkesültség? Az előadottakon kívül egyet akarunk még csak a haza, s a hadminis[z]ter úrnak figyelmébe ajánlani, és ez az, hogy tegyen rendelést arról, hogy a gyakorlatok és szolgálatok ideje meg legyen határozva. A gyakorlatokra elég volna naponkint három óra. Legjobb lenne tán (ez egyébiránt egyéni vélemény csak) reggeli hattól nyolcadfélig,208 délután 5 órától hetedfélig.20« A szobákban szolgálatokat el lehetne végeztetni délelőtt 6-ig, du. 2 óráig. A tiszti vizsgálatok, kenyér, pénz, parancs stb. kiosztások ideje szinte meghatározottak, különösen pedig a szolgálati idők utánra határozottak tartoznának lenni. Ez a rend tekintetéből is hasznos volna, de egyszersmind könnyebbségül is szolgálna. Főleg azomban azért szükséges, mert igen sok oly egyén van önkénytes seregben, akinek élete fön[n]tartására nem kevésbé szükséges a 21,8 fél nyolcig 2°9 fél hétig
