Köblös József: A Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának magyar vonatkozású középkori oklevelei - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlséek 1. (Pápa, 1997)
Egy új sorozat elé
EG Y ÚJ SOROZA T ELÉ Magyarázkodással kell kezdjem: hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen nagy múltú intézmény, mint a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei, amely magában foglalja az évszázados hagyományokkal rendelkező egykori Főiskolai Könyvtárat és az Egyházkerületi Levéltárat, csak most lát neki voltaképpeni elsőrendű feladatához, az itt őrzött történeti források szisztematikus feltárásához és kiadásához? Akik közelebbről ismerik Gyűjteményünk történetét, különösen is a II. Világháborút követő évtizedeket, azok számára talán kézenfekvő a válasz: nemhogy forráskiadásokra nem gondolhattunk, örültünk, hogy a Gyűjtemény egyáltalán megmaradt. Nem osztom azt a sokak által hangoztatott nézetet, miszerint egyházunk minden nyomorúsága az elmúlt fél évszázadra vezethető vissza, az viszont kétségtelen, hogy intézményünk esetében jelenlegi állapotunk (sajnos) jól tükrözi mindazt a történelmi hátratételt, melyet kényszerűen el kellett szenvednünk. Csoda, hogy megmaradtunk, s hogy útszélre vetetten ugyan, de képviselhettük a Pápai Református Kollégium történeti folytonosságát. így hát merőben igazságtalan és méltánytalan lenne ilyen típusú szakmai műhelymunkákat, mint ez az induló sorozat is, számonkérni elődeinktől. Sőt, Isten iránti hálával mondunk köszönetét mindazokért a munkatársakért, akik igen nehéz, sokszor megalázó, és a Gyűjtemények fejlődése szempontjából emberileg kilátástalan körülmények között is őrizték, gondozták az itt található történeti anyagot. A 80-as évek végén, 90-es évek elején bekövetkezett nagy történelmi változások felkészületlenül értek bennünket. Nemcsak abból a szempontból, hogy ilyen mélyreható és főleg ilyen gyors változásokra sem a magyar társadalom általában, sem az egyházak nem számítottak, hanem abból a szempontból is, hogy nem történhetett meg a szakmai felkészülés a kedvezőbb politikai és anyagi körülmények által immár leheléivé vált műhelymunka továbbfolytatására. Ennek okai egyebek között a latinos műveltségeszménytől való eltávolodás, az évtizedeken keresztül sulykolt egyoldalú történelemszemlélet, az egyházak elzárása a tudományos közé5
