Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)
2023 / 1-2. szám
Forrásközlés =Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. szám Ki a külföldi irodalom remekműveit meghozatja, attól az irigység sem vitázhatja el a műveltséget, de viszont ő sem igényelheti, hogy jó magyarnak s magyar hölgynek tartassák, mert van ugyan műveltsége, de e műveltség nem nemzeti, ennek lángja nem irodalmunk oltárán lobog, pedig ez irodalom nem oly gazdag a részvét lelkesítő lángjaiban, hogy a nemzettest egyes művelt tagjai részvét lángjának idegen oltáron lobogását fájdalmasan ne érzené; s ez irodalom nem is oly szegény, alant járó, hogy a pártfogolást meg ne érdemlené, főleg korunkban, mikor a nemzeti irány úgy regényirodalmunk, mint dal-zene költészetünkben kitűnő tehetségű teremtő lelkek által képviseltetik, s e képviselet méltó a képviselt nemzethez, és hogy még méltóbb lehessen, egyedül tőlünk függ, mert teremtő erők nem hiányzanak, hanem igenis hiányzik a lelkesedés: kitartó részvét által célhoz segíttii azon nagy lelkeket, kiknél célhoz jutásra nem a lélekerő, hanem az anyagi tehetség hiányzik. Arcom szégyenpírban ég, ha látok magyar családot, melynek asztalán a német s francia irodalom termékei föltalálhatok, melyhez a külföld lapjai járnak, s az édes haza irodalma mostohagyermek. S mily sok család van szép magyar hazánkban, ki fagyos közömbösséggel vonul el azon szent oltár előtt, mit a jobbak lelkesedése s a teremtő lelkek működése nemzeti irodalom név alatt emelt föl. Hány ezeren tehetnék le ez oltárra áldozatukat úgy, hogy e letételt meg sem éreznék, mégis a közjót - a haladást - a nemzeti műveltséget szembetűnőleg előmozdítanák. „Haladjatok, majd pártolunk!” - e jelszó volt az álarc, mely alá irodalmunk iránti közömbösséget rejté a lelketlenség. De hogy haladhasson az, kinél a haladhatáshoz szükséges eszközök hiányzanak? Hogy vihesse elő a nemzeti műveltség lobogóját az, ki az anyagi szükség tövises pályáján egymagára hagyatva pártolás és segély nélkül áll a küzdhomokon, kit a nemzeti lelkesedés nem bátorít előhaladásra, ki elől a jók részvéte nem szaggatja föl a nélkülözés, anyagi szükség haladást gátló töviseit. S a magyar írók ily helyzetben voltak. Hálátlan volt irántok a nemzet, holott ők törték meg számára azon utat, melyeni haladása jelen helyzetünkbeni fönnmaradásának egyedüli föltétele. S a nemzet hálátlansága nem törheté meg azon irodalmi előharcosok tevékenységét, kiknek jelszava volt: Neked élni kell oh hon / S örökre mint tavasz virulni D« 315 315 Az idézet Kölcsey Ferenc: Rákos nimfájához c. versének (1814) utolsó versszakából való: „De néked élni kell, ó hon / S örökre mint tavasz virúlni”- 79 -