Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)
2023 / 1-2. szám
-= Műhely s-Acta Papensia xxiii (2023) 1-2. SZÁM Tilos volt a szitok, a trágár beszéd, a káromkodás és a céhtársak közötti veszekedés is. Külön rész szól arról, hogy a mestereket szabad volt vidékre is hívni, kivitetni. Súlyos beteg esetén akár az összes céhtagot kihívhatták. Ilyenkor mintegy konzíliumot tartottak. Ha kellett, akkor segítették egymást tanácsaikkal, orvosságokkal, sőt, még eszközökkel is. Az egzisztenciális biztonságot szolgálta az az előírás, hogy a városban egy mester sem tarthatott fönn két műhelyt. Különleges, de nem ritka esetet olvashatunk a földesúri 2. vádpontra adott feleletben. Pápai Imre, a szabályzat egyik hitelesítője még 1742-ben állt be a céhbe. Később elköltözött „Fokra” (a ma Siófokra), majd más helyekre, s mindenütt becsületesen ellátta feladatát. 1748-ban hosszas távolléte miatt megfizette büntetését, majd később visszajött Pápára, ahol a céh befogadta. Azonban a kitett cégtábláját, azaz „medencéjét”45 az uraság, gr. Esterházy Ferenc katonái (hajdúi) levették, és a várba vitték, ezzel megakadályozták gyógyító tevékenységét. A céh védelmébe vette Pápait, de „medencéjét” a földesúr még 1751-ben sem adatta vissza. A második csoportba azokat a szabályokat gyűjtöttük össze, amelyek az inasokra és legényekre vonatkoztak (egyes városok szabályzata az inasokat apródnak nevezte).46 Az első lépés az elszegődés volt. Az inaskorú gyermeket rendszerint az apja szegődtette el. Személyesen megkeresték a mestert, akinél az illető tanulni akart, majd a céhmestert, mert az egész céh beleegyezésére is szükség volt. Céhlegény felvételekor meg kellett vizsgálniuk, hogy van-e tanulólevele és nemzetséglevele. Ha megfelelt, száz tallért kellett letenni a céh javára, húszat pedig a „mesterasztalra”, vagyis a mesterek számára. Bizonyos idő elteltével a mesterlegény pénzt „dobott a perselybe”, ennek fejében használhatta mestere műhelyében az orvosságokat, az eszközöket és a szerszámokat. Természetesen voltak esetek, amikor a legény valamilyen oknál fogva elégedetlen lett a mesterével, és el akarta őt hagyni. Ilyenkor más mester automatikusan nem fogadhatta be. Az esetet kivizsgálta a céh, és ha „igaz ügye” volt, akkor más mesterhez tették, de az illető személyét nem ő határozta meg. Mint említettük, Pápán három év (más városban négy év) volt az inasidő.47 A legényidő kitelte után után a legénynek a céh összes tagja előtt mesterremeket 45 A borbélyok üzletének jelképe a fémből készült, medence alakú cégtábla volt. 46 Pápán a céhet a mesterek maguk között grémiumnak titulálták, a céhládát a gremium ládája néven emlegették. Az inasok és legények a mestert principálisnak nevezték. 4? A XIX. században már Pápán is 4 év volt az inas szolgálati ideje. 12
