Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 3-4. szám
-= Szemle Acta Papensia XXII (2022) 3-4. SZÁM (többnyire vezető pozícióban lévő, párttag) képviselőivel, akik a kialakított kánont képviselték. Romsicsnak elévülhetetlen érdemei vannak abban a küzdelemben, amelynek eredményeképpen a Horthy-korszak állam- és kormányformájának, kormányzati teljesítményének a megítélése hazánkban gyökeresen megváltozott. Ehhez kellő eltökéltség, kitartás és bátorság kellett. (Hasonló fordulatra a vasfüggöny nyugati oldalán nem volt szükség, hiszen a Horthy-korszak megítélését 1945 után ott nem befolyásolták a szovjet birodalmi exportból származó osztályharcos előítéletek, torzítások és sztereotípiák. Ami az 1980-as években számunkra újdonság volt Romsics és mások műveiben, az a Párizsban, Bernben vagy Münchenben élő történészek számára evidenciának számított.) A többszörösen hátrányos helyzetű társadalmi közegből való kiemelkedés gyökeres változásokkal járt együtt: a szülőfalutól való elszakadás egyúttal a hagyományos paraszti értékrendtől való eltávolodást jelentette. Ennek egyik megnyilvánulása az volt, hogy a serdülő fiú 14 éves korára szakított a római katolikus egyházzal, a vallási élet külsőségeivel és megindult az ateistává, a forradalmi hevületű baloldalivá válás útján. Ennek következtében az egyházi esküvőt csak szülei határozott kívánságára vállalta. (Saját gyermekét feltételezhetően már meg sem kereszteltette.) Iskolai élményei és olvasmányai hatására megkérdőjelezte a hivatalos szocialista politikai ideológiát és az 1968-as diákmozgalmakkal, Che Guevara tevékenységével szimpatizált. Később szakított a forradalmi romantikával és a liberális demokrácia világszemléletét fogadta el, miközben baloldali hagyománnyal és a népi mozgalommal is szimpatizált. Az 1980-as évek magyar ellenzéki mozgalmától tudatosan távol tartotta magát: nem járt a Rajk-butikba, nem vett részt a monori találkozón (1985), de a szamizdat kiadványokat másoktól elfogadta. Az ellenzéki mozgalmakról az intézeti pártgyűléseken kapott tájékoztatást. A városi életmódot, viselkedési szokásokat és normákat középiskolás évei alatt ismerte meg, a pálya kiteljesedése pedig már a nagyvárosban következett be. A gimnázium és városi fiúkollégium az állampolgári fegyelmezés, közösségi világnézeti nevelés iskolája volt, amely lehetővé tette az egyéni képességek kibontakozását. A kollégiumi Diáktanács tagjaként, kulturális szervezőjeként a közéleti szerepvállalás is élete szerves részévé vált. A gimnáziumi honismereti szakkör, a nyári táborok során korán megismerkedett terepkutatások módszertanával, különösen az interjúkészítéssel. A főiskolán KISZ-vezetőként megismerte a kommunista párt politikai gyakorlatát, vállalta a főiskolai és pártvezetéssel való konfliktust, amely az erősebb fél győzelmével végződött. Ekkor döntött úgy, hogy végleg szakít a politikával és csak a szakmai (történészi) karrier építésével foglalkozik. Úgy gondolta, hogy ha 30 éves koráig nem éri el a felső- 489 =-
