Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)

2022 / 3-4. szám

SZEMLE

ROMSICS Ignác: Hetven év. Egotörténelem 1951-2021. 1. 1951-1985. Helikon, Budapest, 2021. 435 p.

A történészek az elmúlt évszázadokban munkájuk írásakor gyakran felhasználták a szubjektív forrásokat (leveleket, naplókat, önéletírásokat, visszaemlékezéseket), de ritkán ragadtak tollat azért, hogy megírják saját életük történetét, és még ritkábban szánták rá magukat arra, hogy még életükben meg is jelentessék kéziratukat. A társadalmi nyilvánosság előtti szembenézés önmagukkal legalább akkora felelősséggel jár, mint amikor tudományos vitákban őszintén elmondják véleményüket és védelmezik álláspontjukat. Nagy kérdés, hogy a kortársak előtti önvallomásnak hol vannak a határai; mennyire lehet őszinte az emlékező saját magához és másokhoz. A kitárulkozás során szembe mer-e nézni tévedéseivel, botlásaival; elbeszélésébe beilleszthetők-e a családtagok, rokonok, jóbarátok, vetélytársak és ellenfelek emberi gyarlóságai, hibái.

Az asztalfiókban őrzött, de a nagyközönségnek szánt naplók, önéletírások, memoárok szerzője az utókor ítéletére hagyatkozik, míg a mai önéletrajz írójának vállalnia kell a nem mindig kedvező fogadtatást, az esetleges kritikákat. Nem beszélve arról, hogy a leírt karakteres véleményeknek, állításoknak komoly jogi következményei is lehetnek.

Az előbbi csoportba tartozik a múlt év könyvterméséből Mályusz Elemér memoárja, az utóbbiba Romsics Ignác visszaemlékezése.1 Az 1945 előtti idő-1 MÁLYUSZ Elemér: Visszaemlékezések. Szerk., s. a. r. Soós István. ELKH TTL Bp., 2021.-= 484 =