Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 1-2. szám
Forrásközlés =Acta Papensiaxxii (2022) 1-2. szám A kántornak három díjleveléről is tudunk, ebből kettőnek ismerjük ma is a szövegét, mindkettő keltezetlen. A presbitériumi jegyzőkönyv által megőrzött irat egy 1745. március 15-i bejegyzés után következik, tehát nyilván ebben az évben született. Ez egyértelművé teszi, hogy a kántor már ezelőtt is a lányok tanítója volt. A díjlevél a kántor készpénzbeli éves fizetését 62 forintban szabja meg, aminek nagyobb részét a dunántúli reformátusok nagy patrónusa, Kenései István maga állja (30 forint), a többit az egyházközség fizeti (20 forint), illetve a tanítványok tandíjából is jár bizonyos rész (12 forint) neki. A tűzifa és a hús megváltása fejében 2, illetve 6 forintot, faggyú vásárlására 1 forint 20 dénárt, természetbeni juttatásként pedig ekkor már 14 pozsonyi mérő gabonát kap. Ahogy a fiúk a rektornak, úgy a leányok neki fizetnek nundinálét (a 7 vásár alkalmával fejenként 2 dénár), és adnak sabbatalét (Szent Gergely naptól Szent Mihály napig szerdánként és szombatonként 1-1 tojást), valamint nyaranta fejenként egy csirkét. Liturgikus szolgálataiért a három sátoros ünnep utolsó napjának templomi gyűjtése, nagyobb (kikíséréses) temetésért 20, kisebbért 10, siratásért 25 dénár járt neki.32 Fennmaradt egy másik keltezetlen kántori díjlevél is, mely első ránézésre az előző tartalmi másolatának tűnik. Ha viszont figyelmesebben végignézzük a tételeket, két jelentős eltérésre figyelhetünk fel. Egyrészt az egyházközségtől itt nem 20, csak 10 forint jár. És ha még ezt valamiféle elírásnak is vélhetnénk (ami egy ilyen alapvető okmány esetén elég nehezen képzelhető el), számszerűleg és megfogalmazás tekintetében is jelentősen eltér a két díjlevélben olvasható gabonamennyiség: míg az 1745-ös szöveg 14 pozsonyi köbölről rendelkezik, a második okmányban öreg mérővel mérve 4, egyébként 6 pozsonyi mérőről van szó. Ha visszagondolunk arra, hogy 1740-ben kétszer is 4 (pozsonyi) köböl búza egyszeri adományozásáról volt szó, alighanem azt kell feltételeznünk, hogy ez a díjlevél az előzőkben ismertetettnél korábbi, ugyanakkor már 1740 utáni, hiszen a 4 köböl búza juttatását rendszeressé teszi. Eszerint ez a korábbi díjlevél valamikor 1741-1744 között keletkezett. A harmadik kántori díjlevél szövege sajnos nem maradt fenn, pusztán regesztáját őrizte meg számunkra Liszkay József. O — a rektori díjlevélhez hasonlóan —1744. december 20-ra keltezi.33 Lehetséges, hogy ez a korábbi díjlevél egy másik példánya volt.34 32 Lásd a 10. sz. dokumentumot! A virrasztásról szót ejt Tóth Endre is. TÓTH 1941.160. 33 LISZKAY 1875. 92 (260. sz.). 3* Tóth Endre egyetlen díjlevélről tud, amit 1740-re keltez. TÓTH 1941.160. 42
