Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 3-4. szám
-= Kisebb közlemények h-Acta Papensia XXII (2022) 3-4. SZÁM nénje, valamint unokahúga, Simion Hegyi Margit is, aki a mai napig alkot és rendszeresen kiállít Kolozsvárott. Mindezek az adományok ösztökélték azon döntésére, hogy tizenegy egyházközséget megajándékozzon. Emese asszony nemes cselekedete szilárdan igazolja a felmenők példájának meghatározó voltát, amelyek arra indították, hogy látható, kézzel fogható jelét adja mindannak, amit lelkiekben kapott. AZ ADOMÁNYOZÁS INDÍTÉKAI ÉS AZ ADOMÁNYOK Ékes textíliák elkészítésére és az egyházközségek megajándékozására mindenekelőtt az Isten dicsőségére való cselekvés késztette, aminek forrása az az öröm, hogy az Úrtól az alkotásnak ezt a talentumát kapta és mindig megújuló erőt egy-egy díszes együttes elkészítésére. Ugyanis Emese asszony nem csupán egy-egy térítőt ékesít gazdag hímzéssel, hanem készít hozzá még szószékre, könyvállványra, harmóniumra való térítőkét, így az úrasztalán látható hímzett terítővei megegyező motívumkincs ékesíti a szószékre, Mózes székre, harmóniumra vagy a könyvtartóra szolgáló textileket is. Amikor egy-egy munkára készül, mindig örömmel tervezi a megvalósítandó ékítményeket arra gondolva, hogy alkotásai a gyülekezeteknek szintén örömforrásává lesznek. Mindezeken túl az is szerepet játszott/játszik indítékai között, hogy valakinek vagy valamilyen eseménynek ugyancsak emléket állíthat egy-egy alkotásával. Kedves Ige szakaszok pedig lelkiekben erősítették úgy, hogy ez kitartássá, fizikai erővé változott. Ilyen Ige számára az, amit édesapja írt be Bibliájába: ,A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;” (Fii. 4:5-6.) Liturgikus textilek adományozására családi példák nem voltak Emese aszszony előtt. Ez az elhatározása belső indítékból fakadt és egyszerű felajánlásnak szánta minden tolakodás nélkül. Viszont a hímzés, a díszített textilek készítése gyermekkorától foglalkoztatta. Édesanyja sokat hímzett, kézimunkázott, ami különösen tetszett neki, ezért már gyermekkorában szívesen vett varrótűt a kezébe, de ekkor csupán babaruhákat készített. A hímzés azonban továbbra is foglalkoztatta. Gimnazista volt, amikor egy alkalommal karácsonyra édesapja Bibliájára egy egyszerű, keresztszemmel díszített könyvborítót készített, és monogramot is varrt rá. Ez az első tervezett munkája a mai napig megvan. Egyre többet foglalkoztatta az alkotó tevékenység, mert benne az alkotás 420 =-
