Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)

2022 / 3-4. szám

KISEBB KÖZLEMÉNYEK S. LACKOVITS EMŐKE Az Úr megáldotta kezének munkáit: Máthé Attiláné Farkas Emese, az Alkotó Adományozó Református Egyházunkban évszázadok óta élő nemes hagyomány, amelynek keretében az egyház tagjai közül sokan a liturgiát szolgáló ajándé­kokat adományoztak közösségüknek, amelyekről levéltári források és vissza­emlékezések egyaránt tanúskodnak. Ezek az adományok, ajándékok nem vol­tak kapcsolatban az egyházfenntartói hozzájárulással, ezen felül kerültek az egyházközségek tulajdonába, hirdetve Isten dicsőségét és az adományozóknak egyházukhoz való ragaszkodását, hűségét. Mindemellett valakinek az emlékére készültek, vagy valamely eseményre, jeles alkalomra emlékeztettek. Voltak kö­zöttük az úrvacsora kiszolgáltatására szolgáló klenódiumok (kelyhek, kenyér­osztó tányérok, bortartó kannák), keresztelői együttesek (keresztelő kancsó, vízfelfogó tál) és gyakrabban az úrasztala, valamint az úrvacsorái edények le­­terítésére/letakarására szolgáló liturgikus textilek, jelesen úrasztali térítők, úr­asztali kendők. Az adományozók neve egyes esetekben ismert, másokban pedig ismeretlen maradt. Előfordult, hogy csupán nevének kezdőbetűjével jelezte az adakozó, hogy ki áll a jótétemény mögött, amit évszázadok távlatában már nehéz megfej­teni. Ugyanakkor előfordult, hogy az adakozó névtelenül adott. Több esetben az adományozó nevét megörökítette a kelyhen, paténán vagy a liturgikus textílián, de sokszor csupán a levéltári forrásból (egyházközségek protokollumából, vagy az Aranykönyvből) tudható meg az adományozó neve. Nem csak egyének, csa­ládok, hanem nagyobb közösségek is ajándékoztak az egyházközségeknek, külö­nösen liturgikus textileket, így pl. az egykori nőszövetségek vagy a dalárdák tag­jai.1 Liturgikus textilek adományozása különösen kedves gyakorlata volt az S. LACKOVITS 2013. 319-320. 413

Next

/
Thumbnails
Contents