Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 3-4. szám
~= Forrásközlés ^ Acta Papensia XXII (2022) 3-4. SZÁM Pörge kicsiny kalapom Jobb szememre lecsapom. Bokréta van mellette Barna babám kötötte. Ha kötötte jól tette Csókot kapott érette. Kössél babám másszor is Megcsókollak százszor is. A dal a folyvást növekedő szél süvöltésében halt el. A hó nagy pelyhekben hullott alá, s amerre a csörgőszán elhaladt, a szél eltemeté hóval a nyomokat. Tüzes szerelem volt ez. Tüzes, mint nyári napsugár, erős, mint a vihar hidege. Kísérjük csak a boldog szerelmeseket, s meg fogjuk látni, mennyire megfagylalá a vihar e tüzes, s megrázá ez erős szerelmet. Jegyvásárlás után rögtön visszaindultak. Hidegen fújt a szél, hordta a havat, s ha a fuvatot valahol lecsapta, ott maradt az, odafagyott úgy, hogy még az arc melege sem volt képes leolvasztani. A legény belehúzta magát bundájába, hogy kedves jegyesével mint bánik el az idő, azzal mit se törődött. A lány, ki egész testében remegett, aggódó szeretettel emelé föl a bunda lehajló gallérát, hogy kedvese fejét egészen eltakarja... a legénynek hasonló gondosság esze ágában sem volt. Ez még mind hagyján. Az első faluhoz alig 200 lépésre eltörik a szán rúdja. A zivatarban nem lehete látni a mellettünk állókat sem. Míg az öreg leszállt, hogy lovait kifogja, a vőlegény is szép csendesen kilép, s anélkül hogy szólna, megindul a falu felé. Történetesen a leendett ipába botlik, s az meglepetve kérdi: Talán segíteni akarsz? Az ifjú nem szól - siet tovább. Kedvese észreveszi a távozást s utána kiált: Galambom jegyesem - ha hogy hűséges vagy Szerelmedre kérlek - engemet el ne hagyj! A menyasszony dalszerű kérelmét elnémítá a vihar, mialatt a hű vőlegény már a falu közelében járt. 347
