Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)

2022 / 3-4. szám

-s Forrásközlés =Acta Papensia xxii (2022) 3-4. szám

lesújtó szégyene s a küzdő lélekerőnek fölleplezésre törő óriás harca: addig léptei ingani, teste roskadni, feje hanyatlani kezd, az ajkak érthetlen, töredezett szavakat rebegnek, az arc elveszti viruló szép rózsaszínét, a különféle érzelmek s indulatok kinyomatai oszlani kezdenek, s míg ölelésére siető férjét hozzái méltatlansága érzetében magától eltávolítni törekszik, végképp megtörik ereje, s az átkaroló férj fájdalomvihartól hullámzó kebelén halálsárgán, eszmélet nélkül, erejéből kimerültén összeroskad. Zajos tapsvihar, még eddig nem hallott kitörő tetszészaj váltá föl e megható s művészileg keresztülvitt jelenetet, mely Felekyné általánosan remeknek mondható játékában a legremekebb, legfénylőbb pontot képezé. Megható volt Arthurrali utótalálkozása is... a megvető tekintet érthetőleg tudatá Arthurral a változást, mi e nő érzelemvilágát átalakítá, s a világosságot, mit aljassága napfényre jövése gyújta meg lelke világában... úgy áll Arthur előtt, mint a lélekerő törhetlen fensége, kinek akarata sokkal szilárdabb, elhatárzása inghatlanabb, semmint a szív terén diadalreménnyel csatát kezdeni lehetne. A büszke utasítás, fenyegetés szülte bátor lelkűiét, majd helyzete felfogása, az ezt követő csüggedés, segélynyerés reményében időhúzásért művészileg színlett szerelem, szökésrei álhajlam, segélyérkezés öröme, az Arthurrali küzdelem... az élet végpercei, s az ezekben fölmerült különféle érzet- s indulathullámzatok arcon s hanghordozatban remekül voltak visszatükrözve.

Benedek (Endre) a tengerészhadnagy nemes jellemét, magas lelkületét, romlatlan érzelmeit s míveltséget aífectáló társadalmi tón iránti ellenszenvét remekül tünteté ki. Megható jelenet szerepében Margitnak (Prielle Cornelia) Bilsennétőli (Kecskésné) ünnepélyes megkérése, egyik pillanatban a remény boldogító sugarának, másikban a kétség sötéten borongó fellegének arcáni föltűnése, a lelkesedés lángja, mely szemeiben ég, arcán ragyogva sugárzik, mikor a tenger szépségét, a vihar fenségét, s az ily helyzetben akaratlanul is istenhez szárnyaló lélek buzgó imájának a kolostori ima fölötti előnyét folytonosan emelkedő hangnyomattal s vallásos érzéstől ihletett keblének lángoló szerelmével rajzolja. Bilsenné (Kecskésné) jól tükrözé a gyámanya nemes indulata s eszélyességét, s Margit, a kolostorba vágyakozó szív világ örömeiről csendes lemondását, a zárda nyugalmát s előnyeit, majd a harcot, mit Endre szavai idéztek elő, melyek szívébe hatva felkölték annak még eddig előtte ismeretlen életét, s küzdelemre hívák a zárdába vágyó lélek ábrándos képei ellen. E harc alatti kínos lélekállapot, Margitnak szíve, érzelme s eddigi eszméi közt választani nem tudása, a szív életéről lemondani akarás, Endrének ez ingadozás alatti-= 267 =-