Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)

2022 / 3-4. szám

-ss Forrásközlés s-Acta Papensia XXII (2022) 3-4. SZÁM

Július 2-án „Kalmár és tengerész” eredeti dráma Czakótól111, az idő kedvezőtlensége miatt kevés számú nézők előtt. Berzsenyit112 (Kelendfi) kivéve, kinek minden mozdulatából kitűnt, hogy a komoly szerepekben nem oly otthonias, mint az élet tréfás-sikamlós ösvényén szabadabb tért engedő komikumokban, melyekbeni szereplésre művészi hivatása van, minden jelentékeny szerepű egyén remekelt, bár Berzsenyi is az őszinte, becsületes, nejét hőn szerető, hálátlan segédét új meg új keggyel tetéző komoly kalmárt a kereskedelmi számítással oly testvéries ridegség és fásultságban jelesen visszatükrözé.

Oly kitűnő volt a főbb szereplők játéka, hogy az elsőségi pálmát egyik vagy másiknak adni szinte lehetetlen, hacsak a többiek irányában méltánytalanok nem akarunk lenni. A mű összhangzó s a bírálat minden kívánalmainak megfelelő kivitele a legszebb pálma, mi a szereplők mindegyikét jogosan illeti, ez a legdicsőbb s hervadatlanabb érdemkoszorú, mi nem egyes egyéniségeket, hanem az egész főszemélyzetet, mint a művészi tökéllyel összhangzólag eljátszott mű képviselőjét díszesíti. Saját érzelmét, eszmeláncolatát, lelkületmíségét mindenik egyén szerepéhez híven tünteté föl. Egy érzelem volt köz mindnyájokkal: az életfájdalom sötét érzeménye, mi a végpercekben, a kétségbeesés marcangoló pillanatiban még az elfajult Arthur (Gyulai) keblét is megszállotta. Művészileg vitte Gyulai a színlést, a cselszövő szerepét, otthonias volt a követelő helyzetben; a nem sikerülés tudatának s az ezt fölváltó célhoz vezérlőbb terv s ügyes ötletek fölmerüléséből szülemlő reménynek minden mozzanatát, élénkülése vagy lankadását olvasni lehete arcvonalmaiból, a sors elleni kifakadás s a kétségbeesés kínos perceiben elvadult szemek, összetorzított alak, fogyó eszmélet, őrjöngő szavak, az üldöző láthatlan szellemek ellenében védhelyzetbe emelt karok, a fölkorbácsolt öntudat lázas nyilatkozatai oly meghatók, oly művésziek voltak, hogy taps nélkül csak úgy maradhatának, ha a nézőközönség műértő képességének hőmérője a zérus fokon alól állandott.

Felekynének (Hermine) minden vonása, bájoló szemének csábító fölemelése, minden mozdulata, minden szava elárulá mély érzelmeinek határtalanságát. Arthurhozi benső ragaszkodását, mit férje körében oly ügyesen, oly kiszámított szavakkal s Arthurra vonatkozólag oly színlett közönyösséggel tu da elpalástolni, hogy nem leendett férj, kit e közömbösség el nem vakít. Megható

111 Czakó Zsigmond (Dés, 1820. június 20. - Pest, 1847. december 14.) színész és drámaíró. 1840-ben a nagyenyedi református kollégium diákjaként lett színész. A magyar romantikus drámairodalom legeredetibb tehetsége volt, aki elszigetelődése, színészi sikertelenségei és anyagi nehézségei miatt az öngyilkosságba menekült. A Kalmár és tengerész c. művét 1844-ben írta.

112 Berzsenyi Károlyt

HE 265 =-