Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 3-4. szám
Pap Gábor református lelkész Balaton-felvidéki levelei (1852-1858) I. Dunántúli Református Egyházkerület püspökeinek sorában kiemelkedő hely illeti meg Pap Gábort, aki nemcsak egyházkormányzói tevékenységével, hanem írói, költői, újságírói munkásságával is kivívta kortársai elismerését. Elődjei közül csak Tóth Ferenc (1827-1844) hasonlítható hozzá, aki egyházkormányzati reformjai mellett történetíróként is maradandót alkotott. Tóth Ferenc közvetlen elődje, Tóthpápai József (1814-1827), illetve utóda, Nagy Mihály (1844-1874) jóval nehezebb politikai-gazdasági környezetben arra törekedett, hogy egyházát fenntartsa, folyamatos működését biztosítsa, illetve 1849 után megszüntetett autonómiáját helyreállítsa.1 Pap Gábor sikeres püspöki tevékenységét a kedvező külső körülmények, a politikai kiegyezés, a tőkés gazdasági fejlődés, az egyházak mozgásterét és társadalomszervező funkcióit meghatározó liberális dualista állam is előmozdította. Tisza Kálmán egyházkerületi főgondnok (1867-1902) biztos támaszt jelentett számára. Tehetségének kibontakoztatását a neoabszolutizmus bukása után már jóformán semmi sem akadályozta. Rövid életrajza. Pályájának indulását a bel- és külpolitikai események egyaránt meghatározták. Pap Gábor 1827. szeptember 15-én Vilonyán született Pap István helyi, majd vámosi tudós református lelkész, jelentős egyházi író és Oláh Klára házasságából. Az elemi iskolát helyben, Vámoson végezte egy, a nádpálcát jól forgató tanító keze alatt, a gimnázium öt osztályának anyagából édesapja készítette fel. A hatodik osztályt, majd az akadémiai tagozatot, a 1 ZOVÁNYI1977. 704. 197