Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 1-2. szám
-s Szemle =Acta Papensia xxii (2022) 1-2. szám 8%-át tették ki. (Itt érdemes lett volna megjegyezni, hogy ez az állapot gróf Esterházy Pál pápai várkapitány 1659-1660. évi erőszakos fellépésének a következménye volt, amely a XVI. század végi református többségű város vallási viszonyait egyik pillanatról a másikra drasztikusan megváltoztatta.) 1782-ben a 8279 lakosú városban a lakosok 80%-a volt katolikus, 12%-a református, 5,2%-a evangélikus, 2,8%-a izraelita; a nemesek aránya 11,3%-ra tehető. 1847-ben a 12332 lakos közül 60,82%-a volt katolikus, 23,90%-a izraelita, 10,89% református, 4,39% evangélikus; a nemesek aránya ekkoriban is 11% körül mozgott. Arra a kérdésre, hogy Pápa mezőváros nemességének milyen volt a vallási megoszlása, a szerző nem keresett választ, pedig jó lett volna, mert ez a kulcsa annak, hogyan maradhatott fenn a két protestáns közösség az üldöztetések ellenére. Érdemes lett volna röviden arra is kitérni, hogy a helyi nemesség is önálló községet alkotott, amely csak 1848-ban olvadt bele az egységes városi önkormányzatba. A demográfiai folyamatokat jórészt meghatározta, hogy a vizsgált korszak egészében a gróf Esterházy család volt a kiváltságos mezőváros földesura, amely a XVII-XVIII. században minden lehetséges módon a katolikus egyház újjászervezését, megerősödését támogatta. A protestánsok védekezésre szorultak, túlélésre rendezkedtek be, számukra csak a türelmi rendelet (1781) hozta meg az önszerveződés, kibontakozás lehetőségét. Velük ellentétben a fokozatosan letelepedő, majd 1748-ban önálló községet létrehozó zsidóság a katolikus földesúr jóvoltából védelemben részesült és nagymértékben gyarapodott. Az összeírások tanulmányozásakor az olvasónak tudnia kell, hogy a kötetben közölt (és a lábjegyzetben megjelölt) magyar vagy latin nyelvű összeírások nem azonosak az eredetivel. A források közreadásánál minden esetben gondot jelent a helyesírás egységesítésének kérdése, a szöveg közreadásának módja. A kötetben Bauer Marcell a nemesi előneveket és családneveket eredeti helyesírással, betűhíven, a családneveket félkövérrel kiemelve közölte, a keresztneveket — néhány kivételtől eltekintve — mai helyesírással írta át. A források szövegének sorrendjén, a táblázatok elrendezésén nem változtatott, a kiadásban elhagyott adatsorokra lábjegyzetben utalt. A kötet 326 lábjegyzete segíti az olvasót a források sajátosságainak, a legfontosabb történelmi fogalmak (pl. allodium, armalista, chyrurgus, czajbort, deserta, hajdú, inquilinus, pauper, pattantyús, superintendens, Vecseszék, stb.) tartalmának megismerésében, a pápai utcanevek, a régi magyarországi helységnevek azonosításában. A közzétevő 147 ^
