Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)

2021 / 3-4. szám

-s MŰHELY SActa Papensia XXI (2021) 3-4. SZÁM

Iáig szolgált a gyülekezetben.10 Családjuk tehát nem tartozott a tősgyökeres szentgáli nemes famíliák közé.11 Nemesi származásuk azonban megkönnyítette a beilleszkedést.

1. kép. Gál Péter ügyvéd fiatal korában (MNL BML XIII.5M. Fényképek)

10 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2018. 388., 598. -1859 szeptemberében Römer Flóris (1815-1889) győri bencés tanár is meglátogatta a „hires királyi vadászok” faluját, ahol a „tudós lekész” is vendégül látta, de az egyházközségi levéltár megtekintésérte nem maradt ideje. „Heves, de mint művelt emberek közt illik, minden harag nélküli vitát” folytattak arról, hogy illik-e a szószéket és az úrasztalát virággal díszíteni. Gál tiszteletes ebben a vitában a puritán álláspontot képviselte. Vö. RÖMER i860.199-200.

11 Az alsóörsi és nemesvámosi Gál család már a XVI. század óta országos nemesi címmel bírt a Magyar Királyságban. KOPASZ 1956. 44. - BKML XlII.s.a. A legkorábbi két oklevél regesztája: Radeczky István püspök, Rudolf király helytartója adománylevele Preposth Albertnek és fiainak Alóörsön, Felsőörsön és Vámoson, 1588.; Esterházy Pál nádor két nemesi telket adományoz Preposth Judit leszármazottainak, Gál Péternek, Jánosnak, Imrének és Rebekának Alsóörsön és Vámoson, 1701. - A Gaál (Gál) család a XVI. században nem tartozott az alsóörsi nemes famíliák közé; XVII. században Gál Imre alsóörsi prédikátor az első birtokos, akinek Prépost Katalintól született gyermekei (Péter, János, Imre, Rebeka) az alóörsi ág alapítói. 1701-ben valójában Prépost György leszármazottait iktatják be egy alsóörsi és egy vámosi kúriába. A leszármazottak: Gál Imre és Prépost Katalin négy gyermeke: Péter, János, Imre, Rebeka (Veszprémi Kovács János hitvese), Torma Istvánná Prépost Judit és Horváth Pilcz István özvegye, Prépost Erzsébet. „Az alsóörsi Gaál (Gál) család ilyen módon Gál Imre prédikátorra és a Prépost famíliára vezetheti vissza az eredetét.” LICHTNECKERT 1996. 114-120.

405