Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 1-2 szám
-= MŰHELY s-Acta Papensia XXI (2021) 1-2. SZÁM 8. sz. táblázat A nem vitatott ügyek felperes és az alperes felekezete szerinti megoszlása (1836-1848) Ügyfelek A nem vitatott esetek felperes alperes száma megoszlása (%) zsidó zsidó 24 8 zsidó keresztény 73 25 keresztényi keresztény 174 6O keresztény zsidó 21 7 A táblázat adataiból kitűnik, hogy a hitelezők megkárosítása olyan „sportág” volt a pápai rendi társadalomban, ahol a mérkőzéseket jellemzően házon belül vívták, vagyis a perben érintett felek az esetek több mint kétharmadában azonos vallásúak voltak (leszámítva a kereszténységen belüli különbségeket, amiket most kénytelenek vagyunk figyelmen kívül hagyni). Az esetek túlnyomó többségének tehát semmi köze nincs semmiféle páriahelyzethez, mivel a károsultak nem kívülállók voltak a károkozó szempontjából. Nem fedezhető fel, hogy a zsidók inkább a keresztényekkel szemben követtek el visszaéléseket, egymással viszont nem, vagyis az, amit Weber elképzelt, hogy több zsidó nem fizetett zsidó hitelezőjének, mint nem zsidónak. De ki élt vissza jellemzően és kinek a kárára azokban az esetekben, amikor az egyik fél zsidó volt, a másik keresztény, és ha a bíróság nem avatkozott volna közbe, akkor a hitelező húzta volna a rövidebbet. Összesen 94 ilyen esetről tudok, értelemszerűen 94 zsidó és 94 keresztény résztvevővel. Ebben a körben mindössze 21 nemfizető zsidó, míg 73 keresztény volt. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az ilyen perek egyötödében volt csak keresztény károsult, négyötödében zsidó. Megint másként fogalmazva: Pápán öt adós által más vallású kárára elkövetett visszaélésből négyért volt nem zsidó felelős, és csak egyért zsidó. Ebből is látszik, Weber és Sombart állításával szemben Pápán nemhogy a zsidó adósok akarták volna erkölcsi kívülállóként áthágni a szabályokat a keresztényekkel szemben, hanem éppen a keresztények érezték magukat inkább „nyeregben”, ők érezték magukat erőfölényben a zsidókkal üzletelve, hajlamosabbak voltak „rossz” adósként viselkedni, mint zsidó szomszédjaik. A következő lépésben azokat az eseteket vizsgáltam meg, amelyekben a visszaélést a hitelező követte el, például jogtalanul magas kamatot követelt, vagy adóslevelet hamisított, és ezért bírósághoz fordult az adós. Ez az a pénzkölcsönzői szerep, ami Webernél és Sombartnál igazán a pária zsidó alakjára- 66 -
