Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 3-4. szám
-= Műhely =Acta Papensia xxi (2021) 3-4. szám „A VÁLOSZTÁS NEM TISZTA MEGGYŐZŐDÉS, HANEM KORTESKEDÉS”112 Az első képviselőválasztást március 19-én rendezték meg Pap Ferenc113 elnöklete alatt. Az erről készült hivatalos jegyzőkönyv megemlíti, hogy a választást késve kezdték el a szavazók távolmaradása és a jegyző személyének megváltozása miatt, ezért az csak 11 órakor kezdődhetett el.114 A sajtó arról tudósított, hogy a választott jegyző, Ács Károly115, Gál-párti volt, amit az ellenpártok nehezményeztek.116 Említést tesznek arról is, hogy a választás valójában 9 órakor kezdődött el, csakhogy a Gál-pártiak fegyverrel jelentek meg a voksolás helyszínén, majd elfoglalva a választás épületét, megakadályozták az ellenpárt híveinek szavazását, így saját híveik délután négy óráig akadálytalanul szavaztak.117 Az elnöknek, Pap Ferencnek már a választás korai óráiban fel kellett volna lépnie a törvényszegések ellen, de ezt nem tette meg.118 Ezt követően a mintegy 1300 megjelent szavazónak felolvasták az 1848. V. törvénycikk 26-44 §-t, „nehogy a csend háborítok törvény ellenes tetteik védelmére magokat a törvény nem tudásával mentegethessék”.119 A jegyzőkönyv utóbbi része kissé szarkasztikus, mivel ezek a paragrafusok tiltják a fegyverrel való megjelenést, 1121. jkv. 113 Pap Ferenc (1803-1871) tótvázsonyi birtokos. Noszlopon született, Oroszy Pál táblabíró lányát, Oroszy Jozefát vette feleségül, így került Tótvázsonyba. Itt is halt meg. Az 1837-es földkönyv szerint 65 hold 1186 négyszögöl birtoka volt. 1865-ben, a tagosításkor 3 volt úrbéres jobbágya földjeit és a saját 198 hold 69 négyszögöl terjedelmű birtokát vették számba. A tótvázsonyi eklézsia presbitere, a Veszprémi Református Egyházmegye segédgondnoka és főpénztárnoka volt. VERESS D. 1994. 129., 131., 152., 160-161. - Pap Gábor és Pap Ferenc vezetéknevük egyezése ellenére sem voltak rokonok. 114 I. jkv. 115 Ács Károly (1819-1882) református lelkész, költő, tankönyvíró. A Pápai Református Kollégiumban tanult. 1845-1847 között Kocson tanított. 1847-ben Habai királyi táblai előadó mellett jegyző, később a helytartótanácsnál fogalmazó. 1848-ban Pázmándy Dénes Fejér vármegyei főispán titkára volt. Papkesziben, Tihanyban, majd 1852-től Balatonhenyén, 1854-től haláláig Tótvázsonyban szolgált. Tótvázsonyban szeme világát is elvesztette, ezért helyettest kellett fogadnia. 1881-ben megoperálták és visszanyerte látását. Az 1870-es évek végétől Barthalos Dezső káplán helyettesítette, aki 1882-1923 között utóda lett Tótvázsonyban. Veszprémben az alsóvárosi családi sírboltba temették. SZINNYEII. 1891. 50., VARGA 2014. 30-31. DREL II. 9. A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1836. augusztus 12. 80-81., Gyászhír. = VFH 2 (1882) 9. sz. (március 4.) [2.] 116 Veszprémmegye. Nagy-vázsonyi választó-kerület, mart. 26. = Pesti Napló 1861a. 2. “7 PESTI NAPLÓ 1861a. 2. 1181848 V. törvénycikk 40., 42. §. u» I. jkv. 424
