Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)

2021 / 3-4. szám

-5 Műhely s-Acta Papensia XXI (2021) 3-4. SZÁM

megközelíthetőség, hiszen Nagyvázsony kiterjedt úthálózatának köszönhetően különböző irányokból könnyen megközelíthető volt.46 Emellett Nagyvázsony uradalmi igazgatási és gazdasági-piaci központ is volt, így a vármegye vezetése joggal részesítette előnyben Szentgállal szemben.

Nagyvázsony nemzetiségi összetételét tekintve a magyarok és a németek szinte ugyanolyan arányban voltak jelen, ezzel ellentétben Szentgál határozottan magyar többségű település volt. Vallás tekintetében Nagyvázsonyban tulajdonképp csak római katolikusok laktak, míg Szentgálon döntően reformátusok. A földesúri mezőváros és a nemesi község közötti markáns különbségek lehetővé tették, hogy a politikai szereplők a karakteres eltérésekből politikai tőkét kovácsoljanak a maguk számára.

Nagyvázsony esetében a XIII. századtól már biztos adatokkal rendelkezünk a település létezéséről. A középkor folyamán több család birtokában is volt, majd a XV. század végén — az akkor már mezővárosi státusszal bíró települést47 — Hunyadi Mátyás Kinizsi Pálnak adományozta, aki a vázsonyi várat felújíttatta és korszerűsítette.48 A várat a XVI-XVII. században lovas és gyalogos őrség védte.

Nagyvázsony 1649-től a Zichy család tulajdonát képezte, amelynek tagjai a török pusztítás miatt elnéptelenedett uradalomba és az uradalmi központba, Nagyvázsonyba jelentős számú német lakosságot (svábokat) telepített be.49 Az 1790-es évektől infrastrukturális központtá vált, ennek egyik aspektusaként kiemelhetjük, hogy a Buda-Fehérvár-Veszprém-Tapolca postaútvonal egyik állomása és lóváltóhelye volt.50 A XVIII. és a XIX. században a térség ipari, kereskedelmi és gazdasági központjává fejlődött.51 Ebben komoly szerepet játszottak azok a német telepesek, akik a térségben ipari üzemeket hoztak létre.52 1851-ben a Zichy grófok végül megváltak nagyvázsonyi földbirtokaiktól, ame46 ZÁKONYI1991. 24-25.

v ZÁKONYI 1991. 6.

48 BORBÁS János-FÁBRY Szabolcs (szerk.): Nagyvázsony, Gidófalva, M. Falkenberg. Viza, Veszprém, 2008. (továbbiakban: Nagyvázsony, Gidófalva) 6.

4« NÉMETH 1901. 63-96., ZÁKONYI 1991. 6., FENYVESI Ottó: Hagyományok, értékek és hungarikumok Veszprém megyében. Pannon Térség Fejlőréséért Alapítvány, Veszprém, 2010.115.

50 ZÁKONYI 1991. 24-25.

81 BORBÁS-FÁBRY 2008. 8.

52 FENYVESI 2010. 117-118.-= 412 =-