Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)

2021 / 3-4. szám

-= Műhely =Acta Papensia xxi (2021) 3-4. SZÁM

A magyar politikai elitnek 1849 után csak 1861-ben nyílt újra lehetősége politikai jogainak gyakorlására.6 Felmerülhet a kérdés: vajon 12 év után — a modern alkotmányosság időszakának beköszöntével — miben és hogyan változott (ha egyáltalán változott) a kisnemesi politikai kultúra? Melyek voltak a szavazók döntéshozatalában a legfőbb tényezők, és milyen szerepet kapott a követés képviselőválasztásban a nacionalizmus? A választóképesek ideiglenes politikai jogainak visszanyerése összetartást vagy széthúzást eredményezett a választókerületekben?

Az utóbbi kérdésekre elsősorban Gál Péter (1823-1903) ügyvéd fennmaradt hagyatékából kaphatunk választ. Bár az iratanyagot Kecskeméten őrzik, mégis Veszprém vármegye XIX. századi történetére vonatkozóan van jelentős forrásértéke. Dolgozatom célja a szövegkorpusz közéleti és politikatörténeti szempontból releváns részeinek feltárása, különös hangsúlyt helyezve az 1860-as évek elejére. Ismereteim szerint a hagyatékból csupán négy levél jelent meg nyomtatásban, forrásközlemény formájában, mindegyik az általam kiválasztott időszak előtt keletkezett.7 Az említett forrásközlést és két cikket8 leszámítva az irathagyatékot a mai napig nem hasznosították.

A TÖRTÉNET FŐHŐSE, GÁL PÉTER (1823-1903)

Gál Péter politikai karrierjének legfontosabb időszaka országgyűlési képviselői tevékenysége. 1861-ben, 1865-ben és 1869-ben a nagyvázsonyi, 1884-ben a keceli választókerület képviselőjévé választották. Életrajza egy sikeres köznemesi karrierre vet fényt.

1823. február 22-én hajnali három és négy óra tájt megszületett a balatonszőlősi református lelkész, nemes alsóörsi, felsőörsi és nemesvámosi id. Gál Lajos (1792-1866) és Somody Zsuzsanna harmadik fia, Péter. A kisgyermeket édesapja keresztelte meg, és a kor szokásához híven azonnal beoltották „mentő himlővel”.9

1833-ban az ekkor már négygyermekes család az apa megválasztása után a bakonyi faluba, Szentgálra költözött, ahol végleg letelepedtek. Édesapja elődjéhez, Liszkai Jánoshoz hasonlóan hosszú ideig, 1866-ban bekövetkezett halá-6 A XIX. században csak I. Ferenc magyar király (1792-1835) korában mellőzték hosszabb ideig (13 évig) a magyar országgyűlés összehívását, vagyis 1812-1825 között.

7 HUNKÁR 2004 171-172., 179-181., 188-192.

8 KOPASZ 1956. 39-49., BÁNÁTI 2005. 4-5.

9 MNL BKML XIII. 5. b. IL/i. Gál Péter keresztlevele. - PINTÉR 1997. 21.- 404 =-