Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)

2021 / 3-4. szám

-s Műhely 5-Acta Papensia XXI (2021) 3-4. SZÁM

Csépán Antal és Tóth Pápai Apollónia házassága gyermektelen maradt. (Az anyakönyvek tanúsága szerint volt egy „növendéke”, Pőtze Terézia, akit 1851- ben a henészi kovácsmesterhez, if]. Vajda Józsefhez adott feleségül.) A feleség, Apollónia 1855-ben elhunyt, a község mára elhagyott temetőjében a Csépán család sírboltjában helyezték nyugalomra. A 47 évesen özvegyen maradt Csépán Antal többé nem házasodott meg.

Vajon milyen életet élhetett ez az életet igenlő, az eszméihez, egyházához hűséges, kompromisszumképes, köztiszteletben álló, nagy tekintéllyel bíró ember, vagy ahogy a régi jó ismerőse, Eötvös Károly nevezte: „vármegyéjének tekintélyes birtokosa s oszlopos vezető tisztviselője”72! Hogy mást ne mondjunk róla: 1887-ben bemutatták Rudolf trónörökösnek73, 1899 őszén Darányi Ignác földművelésügyi miniszter személyesen tette tiszteletét Jákóban Somogy bölcs öregjénél.74 Előre bocsájtjuk, lehetetlen feltérképezni azt a munkát, amit hosszú élete alatt végzett.

Alaposan ismerte a megyei adminisztrációt, annak minden apró részletét. Akaratereje, buzgalma és munkabírása még idős korában is töretlen volt. „(...) esze, keze mindenütt ott van, ameddig hivatala ér, s a megye közönségének fejéről egy hajszál nem esik le tudta nélkül” — mondta róla Roboz István.75

Hivatali működéséről általában elismerően szóltak. A tisztviselőktől munkát és fegyelmet várt, ugyanakkor figyelmes, igazságos volt velük szemben, nehéz időkben kiállt melletttük. Egy kortársa szerint „a fiatalságnak közszeretetben álló Tóni bácsija volt megyeszerte. Külsőleg morcnak és ridegnek látszó igazi turáni arc és koponya, (...) de belsejében galambepével, végtelen jósággal és szelídséggel megáldott egyén (...).”76

Nem tartotta tévedhetetlennek magát, döntéseit képes volt felülbírálni, megváltoztatni.

Néha előfordult, hogy sikkasztással, tisztességtelen hivatalszerzéssel, hanyagsággal és erélytelenséggel vádolták, de mindannyiszor kiderült a rágalmazás ténye, és ő emelt fővel távozhatott a tárgyalóteremből. Némelyek őt tették felelőssé a betyárok garázdálkodásáért az 1860-as években. Ennek kapcsán Andorka Gyula csurgói járásbíró a Pesti Naplóban megjelent írásában puszta

72 EÖTVÖS Károly: Kocsi Sebestyén Károly. IV. = Pesti Hírlap 29 (1907) 184. sz. (augusztus 3-) 3-6.

73 A trónörökös Berzencén. = Pesti Hírlap. 1887. április 28. 7.

74 Darányi Ignácz Somogyvármegyében. = Pécsi Napló 40 (1899) 150. sz. (szeptember 19.) 3.

75 ROBOZ István: A tükörből. Kaposvár, 1880. 284.

76 FEKETE Gyula: Az ötven év előtti Kaposvár és fellendülésének korszaka. Kaposvár, 1929.13.

391