Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 1-2 szám
he Szemle h-Acta papensia XXI (2021) 1-2. SZÁM annak jellemzőit, területi lehatárolását, stb. A kötet részletesen tárgyalja az új tanok terjesztőit, a főurak és reformációs mozgalmak, irányzatok viszonyát, a katolikus egyház és a Habsburg királyok reakcióit. Az egyik alfejezetből megismerjük az egyházkerület sorsát meghatározó főrurak: Batthyány Ádám, Nádasdy Ferenc, Zrínyi György reformációhoz való viszonyulásának megváltozását, de szóba kerül Bánffy Kristóf, Esterházy Miklós, Kollonich Ernő, Erdődy György és mások áttérése is. Jól rávilágít a szerző arra, hogy a földesúri patronátus, a fő- és köznemesség állásfoglalása, magatartásának változása alapvetően meghatározta a katolikus-protestáns viszony alakulását. Több fejezetben olvashatunk a református és evangélikus felekezet egymáshoz való (igencsak ellenséges) viszonyáról, konfliktusaikról, az egymástól elfoglalt gyülekezetekről, a folyamatos áttérésekről, a heves vitákról. Azt is érdemes megjegyezni, hogy egy-egy korszakon belül a szerző minden nagyobb „témát” újra és újra érint. így az egyházszervezet átalakulását, a területi változásokat, a felekezetközi viszonyokat, a rekatolizáció helyzetét folyamatosan nyomon tudjuk követni. A XVII. századi fejezetben az egyház belső életének bemutatására is kitér, melynek keretében az egyes települések mindennapjaiba is bepillanthatunk. A zsinatok és a presbitériumok, mint a törvényhozó szervek működésének nyomán megismerjük a kialakuló, lassan megszilárduló egyházfegyelmet. „A nép olyan, amilyenek a papjai” - írja találóan az egyik alfejezet címében a szerző. Kiemelhetjük, hogy Szabó Előd - a hagyományos megközelítésektől eltérően - nemcsak az elért eredményekre fókuszál, hanem a hibákra, hiányosságokra, a „belső gyengeségek, lelki-szervezeti problémák” mindegyikére figyel. Ebben a fejezetben olvashatunk pl. a babonákkal kapcsolatos problémákról, a lelkészek emberi hiányosságairól, vagy éppen az egyház hibás törvényalkotási módszereiről. Szabó Előd a XVII. századi főfejezeten belül külön részt szentel a török uralom alatti végvárrendszernek, az egyes helyőrségek protestánssá válásának, a katonaság korábban biztosított vallásszabadsága korlátozásának vagy megszüntetésének. Jól áttekinthetően bemutatja az egyes végvárakat, így Győr, Érsekújvár, Komárom, Pápa, Veszprém, Tata, Fülek, Keszthely, Légrád várait és egyháztörténeti szerepüket. A főurak tömeges áttérése után közelről, konkrét példák segítségével ismerhetjük meg a nyílt és erőszakos térítéseket, azok végeredményét. A protestáns egyháztörténetből jól ismert, negatív felhangú eseménysorról, a gyászévtizedről is kellő mélységű és sok oldalról megvilágított képet kapunk, sok idézettel és statisztikai adattal. A XVII. század végétől politikai jelentőségű események mentén halad az olvasó tovább. A török kiűzése, a Rákóczi-szabadságharc, majd III. Károly és Mária Terézia uralkodása a vallási viszonyokat is megváltoztatta. Látjuk a csendes, vagy éppen erőszakos rekatolizációt, a templomfoglalásokat, az 232 =-
