Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)

2021 / 1-2 szám

-= Kisebb közlemények &Acta Papensia xxi (2021) 1-2. szám

Az idézetből jól érzékelhető, hogy Vályi ismerte mind Istvánffy, mind Bél munkáját. A pontatlanságok egy részét helyesbítette is. Azonban a patakok összefolyásánál ő is Keresztúrt említett Keresztes helyett. Székesfehérvár ismertetésénél még egyszer visszatért a Sóstóra és az Ingoványra. Elhelyezkedésükről a következőket írta: „Fejérvár alatsony térségen fekszik, és régente a Város kő falain kívül, a körül volt nedves semlyedékekkel is erősittetett... A Várostól mint egy két ezer lépésnyire terjedett vizenyős motsár, nap kelet felöl Sóstónak: a körül volt semlyedékes helyei pedig Ingoványnak neveztetett.”36 E sorok olvastán is Istvánffy juthat eszünkbe.

A SÓSTÓ KATONAI CÉLÚ HASZNÁLATA

1. A használat legáltalánosabb megfogalmazás szerint valaminek a felhasználása, alkalmazása. A használatból haszon származhat, mely valamilyen előny, nyereség. A valóságban használhatott az erre jogosult, vagy éppen a jogosultsággal nem rendelkező személy, szervezet. Amikor a Sóstóról, annak használatáról volt szó, a kifejezést már a korábbi századokban is több értelemben alkalmazták. Szűkebben csak a tavat, tágabban a környékét (és ezek használatát is) jelentette.

2. A forrásokra figyelemmel a Sóstó számos használati módja közül az első helyre a védelmi funkciót kell tennem. Az alapítástól kezdve a város, illetve a vár védelmében meghatározó szerepet játszott a települést körülölelő mocsár- és vízivilág. Ennek részét képezte a falaktól kissé távolabb eső Sóstó, mely szerves összefüggésben volt a mocsárral. A bent lévőknek mindezen körülmények a védelem rendszeréhez tartoztak. Az 1241-es tatárjárás idején a Dunántúlon Esztergom és Pannonhalma mellett Székesfehérvárt is sikerült megvédeni a támadóktól. Az ostromlóknak legelébb a mocsárvilágon kellett áthatolniuk. Tette ezt pl. Szulejmán szultán 1543-ban a mocsarak lecsapolásával, feltöltésével; vagy Hermann Christoph von Russwurm tábornok és csapata 1601-ben a derékig érő vízen, mocsáron való átgázolással.

A Sóstó és közvetlen környéke évszázadokon át teret adott a hadak, különböző egységek letáborozásához. Alapos okkal feltételezhető, hogy a letáborozás főleg a Sóstótól keleti és déli irányba eső területen történt. A Mezőföld itteni nyúlványa síkságával és füvével alkalmas terep volt a katonaság számára, és a

36 Uo. 646.- 187 -