Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 1-2 szám
-= Kisebb közlemények =Acta Papensia xxi (2021) 1-2. szám „Úgy cselekedék az Sós-tó felől is, Sáncot ásata Ingovány végén is, Németet s magyart hagya azokban is, Várat ezenben épété ott benn is... No, vala szintén Szent Kalára napján Szép, tiszta üdő; kilenc óra táján Az Haszon basa föltetszék hegy hátán, Sok különb sereg véle, lovak hátán. Nem messze környül várnak telepedék, Beglerbég penig Sós-tóhoz ott szállék, Beslia két nap múlva elhagyaték, Mert várat onnand semmire nem félték.”16 A Sóstó mellett tehát mind Istvánffy, mind Wathay említést tesz Ingoványról. Valószínűleg ez utóbbi kifejezés jelentette a város körüli mocsárvilág egy részét, valamint a benne lévő szárazulatot, rajta az Ingoványként emlegetett településsel. Rázsó Gyula (1930-2007) hadtörténész szerint az Ingovány mindenekelőtt a vizes-mocsaras területet jelentette. Az 1601. évi ostrom kapcsán arra hívta fel a figyelmet, „hogy Székesfehérvárat lényegében nem annyira bástyái, mint a környező Ingovány és Sóstó tették félelmetes erősséggé.”17 Siklósi Gyula (1949- 2017) régész, történész viszont Ingovány faluval, majd városrésszel foglalkozott részletesen. Véleménye szerint a török idők alatt Székesfehérvárnak Ingovány kapuja és Só kapuja egyaránt volt. Az utóbbi talán a Sóstó irányára utalt.18 Wathay Ferenc énekes könyvében színes rajz is látható Székesfehérvár elfoglalásáról.19 A rajzon a várat kékre színezett víz ölelte körül. Partjának zöldje pedig a nedvességet kedvelő növényzetként értelmezhető. 3. Székesfehérvár visszafoglalására 1543 és 1601 között a királyi csapatok vezetői több kísérletet tettek. Ezek közé tartozott, hogy 1566-ban Salm Eck 16 WATHAY Ferenc: Énekes könyve. II. Budapest, 1976. 24., 163., 166-167., 180. 17 RÁZSÓ Gyula: Székesfehérvár hadászati jelentősége a török hódoltság korában. Az 1601. és az 1688. évi ostrom. Székesfehérvár Évszázadai 3. Szerk. Kralovánszky Alán. Székesfehérvár, 1977. 151. 18 SIKLÓSI Gyula: A törökkori Székesfehérvár. Székesfehérvár, 2013.15., 44-45., 65. 19 WATHAY Ferenc: Énekes könyve I. Budapest, 1976. 9a. levél. 181 ^
