Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)

2021 / 1-2 szám

-s Forrásközlés h-Acta Papensia XXI (2021) 1-2. SZÁM

kettőnknek, ő hűségesen szorgoskodott körülöttem, úgy vigyázott rám, mintha valami közeli rokona lettem volna. Némi viszonzásképen vettem fát a lakásába, ezt ő elfogadta, pénzt nehezen fogadott volna el a lakásért, hát nem is kínáltam neki. A Balassagyarmaton hagyott családom elkészült az utazásra, Rózsahegyre, sürgette a lakást, ez pedig nem volt, én pedig tehetetlenül feküdtem. Végre Buda barátom talált egy üres házat, fent a Ringen, azonban a tulajdonos: Oberschall, mint kúriai tanácselnök Budapesten lakott, a rózsahegyi megbízottja, a saját veje, Füzeséry törvényszéki ügyész akkoriban szintén Budapesten, az apósánál, a háztulajdonosnál volt. Buda tehát oda sürgönyzött így: „A ház bérbe adatik-e 400 koronáért”? Azt felelte „Igen, tisztességes embernek, a közelebbi feltételeket ő fogja közölni”. Tisztességes embernek tartottam magamat, tehát elfogadtam a lakást. A családom is megérkezett, midőn már berendezkedtünk elmentem Füzeséryhez szerződni, de nem szerződhettem, mert a házbért sokkal többet követelt, mint a sürgönyben fel volt ajánlva. Rögtön felmondtam, csak egy negyed évig laktam ottan. Más lakást vettem ki, bizonyos Chládektől, a ki arra kért, hogy pártoljam őt abban, hogy italmérési engedélyt nyerhessen. Pártoltam is, s midőn az engedélyt megnyerte, rögtön nekem mondott fel. Erre a hamisságra nem számítottam és így a váratlan felmondás úgy hatott rám, mint a villámcsapás. Új lakást béreltem ki Szlusnynál, jó drágán, szerencsére akkor lett a biztosi irodára lakbér engedélyezve, tehát nem kellett sokat pótolnom.

Rózsahegyen az első években nagyon rosszul éreztem magamat, gyomorbeteg voltam. Megfelelő ételt ottan nem kaphattam — a karom is fájt annyira, hogy még a tollat sem bírtam bemártani a téntatartóba, rászorultam a szemlész segítségére. A szeszgyárakban — 12 volt — számadásokat kellett vezetni s ezeket a szemlész alaposan elhibázta, amit csak későn vettem észre, nagyon sok bajom volt, míg a számadásokat rendbe hoztam, s persze én a fájós kezemmel csak a legszükségesebbeket írtam — a számadásokba, volt mindenféle hosszú formula, de én ezeket nem vettem figyelembe — azonban a pénzügyminiszteri számvevőség ragaszkodott a formulákhoz, s az én számadásaimat keresztül kasul húzgálta, de a végeredmény az enyémmel hajszálra egyezett, egyetlen fok különbséget nem tudott megállapítani, mégis kérdőre vontak, — mely igazságtalan eljárással szemben sértve éreztem magamat, rövidesen megmondtam az igazat — ez nem tetszett az igazgatóságnak, — megsúgta nekem a titkár, Glatz Otmár: „Igazad van, de nem kellett volna mégsem így nyilatkoznod, ebből még baj lehet”, s minthogy nemsokára váratlanul nyugdíjaztak, hát én csak azt hittem,-s 168 5-