Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)

2021 / 1-2 szám

-5 Forrásközlés s-Acta Papensia xxi (2021) 1-2. SZÁM

A sok kitérés után még ide írom a többi b[alassa] gyarmati adataimat. Az odaérkezésem utáni év elején megszületett Endre fiam, ki 2 % évig élt, dyphteritisben halt meg — járványos volt akkoriban ott ez a betegség. Váratlanul jött, úgy történt ez a halál eset, hogy az udvarunkban a szemlész cselédje torokfájást kapott — még azon nap elmenesztetett a háztól, de mikor elment, búcsú csókot adott a kis Endrének, mi csak másnap tudtuk meg, hogy a cseléd torokfájás miatt távozott. Késő volt — a gyerek lázba esett — rögtön elhivattuk a házi orvost, aki megnyugtatott, hogy én bátran elutazhatom, 3 napi kiküldetésem volt Salgótarjánba, én tehát elutaztam,nyugtalan voltam, különösen fokozódott ezen állapotom a visszatérésemkor, Szécsény előtt — mivel a doktor elémbe sietett avval: „A kis Endrét alig fogjuk megmenthetni”, csakugyan alig tértem haza, a kis Endre az anyja karján kiadta a lelkét. A temetésen nem volt szabad részt venni, én a lábamra, a nőm pedig dyphteritisben, melyet a kis Endrétől kapott, megbetegedtünk. Margit és Árpád szintén dyphteritisben feküdtek, de már túl voltak a veszélyen. Jolán a szemlészéknél volt elhelyezve. A vörös intő cédula még a kapun volt kifüggesztve, az emberek féltek s mi ápolót sem tudtunk kapni — senki sem érintkezhetett velünk, el voltunk különítve egymástól, csak karbolos leveleket küldhettünk egymásnak. Gyula és Béla Késmárkon voltak, ahol a gymnáziumot látogatták, ez a szomorú állapotunk eltartott több napig s végre is kénytelen voltam ápoló kirendelése végett, a városi hatóságot felkérni — kaptunk is ápolót a közkórházból, de nem volt köszönet benne, mert ez látva tehetetlenségünket, elpazarolt, elpusztított mindent, különösen a speizot76 teljesen kiürítette.

Ezen keserűség után gyomorbajos lettem. Pontosan tartottam magam az orvosi rendeléshez — a rendes ételektől teljesen eltiltott, nem éreztem fájdalmat, csak rossz volt a szám íze és a húsra nem tudtam rá nézni, — prágai sonkán és teán kellett élnem — elgyengültem s javulást nem éreztem, kétség fogott el, ebben a kedélyállapotban megvizsgáltattam magam a vrm.77 főorvos, ifj. Bogdán78 által, ez üdült gyomor hurutot constatált s kijelentette, hogy a mostani ülő foglalkozásom mellett, irodai szolgálatomban javulást nem igen remélhetek. Sok szabad mozgásra van szükségem, addig is ehhez voltam szokva, 30

76 Speiz (német) = éléskamra

77 értsd: vármegyei

78 Dr. Bogdán Aladárról (1863-1934), a balassagyarmati városi kórház első orvos-igazgatójáról (1897-1925), dr. Bogdán Mihály balassagyarmati honvéd ezredorvos fiáról lehet szó. KAMARÁS 1997. 5.-S 165 5-