Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 1-2 szám
~= Forrásközlés s-Acta Papensia xxi (2021) 1-2. SZÁM Még az a bajom is volt Bgyarmaton, hogy egyik napon, midőn Nagymarosról tértem vissza a szolgálatból, az a rendelet érkezett, hogy még azon hó folyamán alkalmilag ejtsem meg a bélyegszemlét Nagymaroson, a pénzintézetben. Külön útiköltségek nélkül — alkalmilag már nem utazhattam oda, s hogy mégis megfelelhessek a rendeletnek, újra utaztam Nagymarosra, ahol a bélyegszemlét a hónap letelte előtt megejtettem. Természetes, hogy az útiköltségeket felszámítottam — csakhogy az igazgatóság elutasított — ezt az elutasító végzést az adóhivatalban kaptam, az adóhivatali tisztviselők kárörömmel mosolyogtak, mire én legott fellebbeztem. A felhozott adatokat mind csak az emlékezetemből írtam le, nem telt bele egy hét s újabb végzést kaptam, a melyben az állott, hogy az előterjesztett adataimból egyik sem igaz, mely okon fegyelmi eljárás lett elrendelve ellenem. Ez nagyon bántott, mert én hazudni nem szoktam soha, csakhogy a noteszemet nem tudtam megtalálni s ismét csak emlékemből fellebbeztem, kijelentve, hogy én nem fegyelmit, de akasztófát érdemelnék, ha a végzésben említett vétségeket valóban elkövettem volna. Nyomban írtam a szakaszokhoz, küldjék nekem vissza a noteszemet, ha azt esetleg ott felejtettem volna — a szakaszok rögtön jelentették, hogy a noteszem nincsen ottan. Eszembe jutott, hogy azon alkalommal, midőn Nagymaroson voltam, Vácott, a Curianál ebédeltem, Tornyos adófelügyelő és Szontágh képviselővel — az utóbbi sokat anekdotázott, nagy figyelemmel hallgattuk — ezen közben fizettem, a noteszem [pedig] szépen ottan maradt az asztalon. A pincér a noteszt csak akkor vette észre, midőn mi már eltávoztunk, tehát a noteszt eltette s várt, míg eljönnek érte. Néhány hét múlva ismét Vácra, a Curiába kerültem s akkor mutatja a pincér az ott felejtett noteszemet. Ezt mint a sajátomat magamhoz vettem, s nagy örömmel kivettem belőle, hogy a fellebbezésben az összes adatok alaposak voltak, mikor haza érkeztem, akkor Besztercebányáról az igazgatósági titkár, Trexler már várt reám, kihallgatott s én csak ismételtem azt, amit a fellebbezésben előadtam, — egykét hét múlva visszajött a titkár, egyre azt hangoztatta: „Der Rézy, der Rézy” s megmagyarázta nekem, hogy Rézy számtanácsos nem az illető havi, de más havi útinaplómat nézte, s így bizonyos, hogy az adatok nem egyeztek az általam felhozott adatokkal — a fegyelmi vizsgálat nyomban be lett szüntetve és nekem kiutaltatott a felszámított útiköltség. Elmondom még azt az eseményt is, a mely elég komolyan kezdődött, de aztán kissé komikusán végződött. Egyik nyári meleg vasárnapon, délután 157
