Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)

2020 / 1-2. szám

-= Forrásközlés =Acta Papensia xx (2020) 1-2. szám

kórházba került, de állapota romlott. Budapestre szállították, ahol megoperálták, de az operáció sem segített: 1955. január 20-án meghalt. A mintegy hat hét múlva esedékes diplomatervvédés a lehető legrosszabbkor jött.

A BME Levéltárában megőrzött márciusi szigorlati jegyzőkönyv szerint az Állami Vizsgáztató Bizottság egy elnökből és öt tagból állt. A rádiócsőgyártás témájában készített diplomatervem megvédése volt a cél. A hat tagú bizottságból a bírálómon kívül mindenki kérdezett. A szakmai ismereteken túlmenően kiegészítésként sok, még a középiskolai anyaghoz köthető kérdést is feltettek. Az egyetemi tananyaggal nem volt gond, azokat tudtam, de a régebbiekkel igen. Kísértett a múlt, ott derült ki számomra, hogy a háborús időszakból eredő hiányokat mégsem sikerült megnyugtató módon bepótolnom. (Pl. az Angstrom mértékegységnél megállt a tudományom.)

A december 21-én, az ismételten kitűzött diplomatervvédésemen teljesen új összetételű bizottság vizsgáztatott, tervem bírálója helyett konzulensem volt a résztvevő. Most is sok alapkérdés szerepelt. Ezekre jobban fel is készültem és sikeres volt a védés. A Budapesti Műszaki Egyetem Gépgyártómérnöki Karán Gépgyártástechnológiai Szakán tanulmányaimnak eleget tettem és 1955. december 31-i dátummal okleveles gépgyártómérnök lettem.

Az egyetemhez kapcsolódóan még egy feladatom volt: a Honvédelmi ismeretek „gyakorlati vizsgája”. 1956. június 15-én, a tartalékos tiszti tanfolyam befejeztével, tartalékos tisztté történő avatásommal ténylegesen lezárult kissé hosszúra nyúlt egyetemi „karrierem”.

>------------cdC/s-----------<

101