Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
-s Forrásközlés s-Acta Papensia XX (2020) 1-2. SZÁM Lakóhelyemen a falu korábbi élete sokat változott. A háborúra a templomtorony oldalán látható belövések nyomai emlékeztettek csak, és a határban is eltűntek a lövészárkok nyomai. A családok gazdasági helyzete a jegyrendszer, a beszolgáltatások miatt keveset javult a háborús időszakhoz képest. Érvényesült a „jut is, marad is” ősi elv, vagy ahogy az öregek megfogalmazták: a nyomtató lónak nehéz bekötni a száját. Naponta tapasztaltam, hogy jelentőssé vált a családok közötti politikai megkülönböztetés. A falu vezetésében már a háborút követő években megtörtént a korábban szegénynek tartottak előre törése, ami a tanácsrendszer bevezetése után tovább erősödött. II. EGYETEMI ÉVEIM Az egyetemről. A műszaki egyetem több mint 220 éves múltjából én érthető módon csak az 1949-1955 közötti időszakkal kívánok foglalkozni. Budapesti lakos lettem az 1950-es évek első felében, és a műegyetem négy évig minden napomat meghatározta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1949. évi 15. sz. törvényerejű rendelete értelmében az egyetem korábbi elnevezése megváltozott, az új neve Budapesti Műszaki Egyetem lett, a mérnökkarral, építészmérnök-karral, gépészmérnökkarral, villamosmérnök-karral, vegyészmérnökkarral folytatta működését. A gépészmérnöki karon 5 szak működött, a felsőbb évfolyamokon az oklevélszerzés a gépgyártás-technológiai, energia-gazdálkodási, vegyipari és mezőgazdasági gépész, textilgépész és közlekedésgépész karokon volt lehetséges. (A villamosmérnöki karon erős- és gyengeáramú szak létesült.) A szakosodás a negyedik félév befejezését követően történt. A korábbi oktatáshoz képest a jelentős változás az 1948/49-es tanévben történt. „A főbb célok: a technológiai képzés erősítése, a gyakorlati oktatás intenzívebbé tétele és minőségi fejlesztése, a fejlődő ipar főbb ágazatainak megfelelő szakosítás és az ipar kellő számú mérnökkel való ellátása voltak”. E célkitűzések megvalósítása érdekében — „A Gépészmérnöki Kar 130 éve” c kiadványban leírtak szerint — a gépészmérnöki kar nappali tagozatának felvételi keretét az 1950/51. tanévtől 450 főben határozták meg. Mivel az oktatás két csoportban (A és B) valósult meg, ez valójában 900 főt jelentett. A BME Levéltárában található az Országos Tervhivatal Munkaügyi Főosztály 1950. augusztus 11-i előterjesztése, amely szerint „Iparunk gyors ütemű 50 =-