Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 3-4. szám
s Szemle s-Acta Papensia xx (2020) 3-4. szám Két fejezet Borkő Juliánná önéletírásának sorsával foglalkozik és magát az önvallomást közli. Önéletírásával 1926-ban készült el és 1930-ban véglegesen lezárta. A délszláv háború alatt a kopácsi eklézsiából nyoma veszett (1990), ámde isteni csodával határos, hogy Sebestyén Jenőnek, a Kálvinista Szemle egykori főszerkesztőjének Ráday Levéltárban őrzött hagyatékában fennmaradt egy kéziratos példánya. Ebben gyönyörű magyarsággal, választékos fogalmazással, de egyszerű szavakkal vetette papírra életét, megpróbáltatásait, a hit ajándékait és azt a nem egyszerű küldetését, amelyet az Úr ügyéért, a lelkek megmentéséért vállalt önzetlen szolgálatként. Bizonyságtétel ez az írás, annak is szánta, bizonyítva a leírtakkal, hogy Isten imádságot meghallgató irgalmas, hűséges Úr. A könyv utolsó fejezete Borkő Juliánná szellemi hagyatékának utóéletét és hatását vizsgálja meg. Idézi Szabó Imréné Szabó Éva, Papp Vilmos, Berta Imre, Máté János, Szabó Lajos református lelkészek véleményét, akiket ennek a bibliás asszonynak szilárd, mély hite, életének példája, a hitélet felpezsdítését előmozdító szolgálata, imádságos lelkülete ragadott meg. Szabó Imréné szerint: „A XX. század elején két asszonyt hívott el Isten a Drávaszögből a magyar református asszonyok és lányok hitben való megerősítésére. Borkő Julis nénit, a kopácsi parasztasszonyt, hogy énekeivel Jézus Krisztushoz hívogassa parasztasszony társait. És Novák Olgát Vörösmartról, hogy legértékesebb tudományt, Isten ismeretét adja át a főváros fiatal, művelt leányainak...” A kopácsi templom imatermében emléktábla emlékeztet Borkő Juliánná tevékenységére, a temetőben pedig védett sírja a Horvátországi Magyar Értéktár része. Feltehető a kérdés: mit köszönhet a magyar reformátusság Borkő Juliánnának? - A református kegyesség ismételt megjelenését akkor, amikor egyre többen távolodtak el az egyháztól, amikor a lelki élet kiüresedett, amikor az úgynevezett modem korszellem - a Márkus Jenő által feltárt teológiai liberalizmus, a Kosa László által elemzett teológiai racionalizmus - elérte Kopácsot is, megmérgezve az egyházi életet. Amikor a neoprotestáns kisegyházak soraiba mentek az elmélyült hitéletre vágyók, akkor ez az egyszerű asszony lelkeket mentett meg és az Ige szavával bevitte ismét a templomba. Tevékenységében a Szentlélek vezette, felnyitva szemét, hogy Bibliával tanúskodjon az igazságról. Minden megszólalása hitvallás, üzenete pedig ma is érvényes: „A hívők... vagy magánosok pedig imádkozzanak többször, buzgóbban és forróbb könyörgéssel az egész magyarság megmaradásáért! Imádkozzon egyházért és népért minden hívő buzgóbban... Ha Krisztusba kapaszkodunk, semmiképpen el nem veszünk!” Köszönet illeti Lábadiné Kedves Klárát a kutatás elvégzéséért és ennek a példaértékű, Krisztus szolgálatában eltöltött, próféta lelkületű asszony életének, munkásságának feldolgozásáért. Református egyházunkat, gyülekezeteinket komoly ajándékkal lepte meg. S. Lackovits Emőke 433 s-
