Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)

2020 / 3-4. szám

-s Szemle s-Acta Papensia XX (2020) 3-4. SZÁM

eltérő volta indokolta. Hollandia semleges pozíciója a világháborúban lehetővé tette a gyermekek iránti szánalom kifejezését, Belgium az ellentétes oldalon vett a háborúban, az ottaniak tehát a magyarokban ellenséget is láthattak. Az ebből adódó konfliktust az akciót támogató katolikus egyház képviselői - magyar részről elsősorban Knébel Miklós atya, belga részről Désiré-Joseph Mercier bíboros - ügyesen elhárította. Az akciót a katolikus hívek számára a „Mária országából” érkező gyermekek megsegítéseként szimbolizálták. Ez nagyon sikeres lett, négy év alatt több mint 20 ezer magyar gyerek látogatott el több hónapra belga családokhoz, többen végleges otthonra találtak a befogadó országban.

Nagy Roland az üdültetési akciók során kialakult holland-magyar kapcsolatok nyelvészeti vonatkozásáról ír. A gyermekmentő akciók túlságosan rövid életűek voltak ahhoz, hogy a nyelvhasználatban tartós változást indukáljanak. A szerző korpusznyelvészeti módszerekkel mutatja ki a ’magyar’ jelentésű szavak eltérő előfordulását a különféle holland sajtótermékekben. Az egyes nyelvi elemek előfordulásának gyakorisága kétségkívül pszicholingvisztikai relevanciával bír. Az egyes szavak konnotatív jelentése formálódik az aktuális események hatására, ez befolyásolja az olvasók érzelmi viszonyulását - jelen esetben a magyarok iránt. Ezek a hatások azonban tiszavirág életűek. A cikk olvasását nehezíti az, hogy a szerző a magyarországi korpusznyelvészeti publikációktól eltérően a. frekvenciát használja a bevett gyakoriság helyett.

Pusztai Gábor írása a második világháború utáni gyermekmentő akciókról szól. A két világháború utáni politikai helyzet alapvetően különbözött egymástól. Mindkét időszakban sok szétzilálódott, szegény család élt Magyarországon, akik a gyermekeiket nem tudták megfelelő módon eltartani. Ez a helyzet rokonszenvet és segítőkészséget váltott ki a gazdagabb országok polgáraiból. De míg az első világháború után a külföldről induló segítő akciók találkoztak az országos politikai akarattal, a második után ez az összhang csak rövid ideig állt fent. Az első időkben dán és svéd szervezetek számos ingyenkonyhát működtettek Budapesten, ezek csakugyan a rászorulókat segítették. A külföldről bejuttatott tárgyi segélyek vagy pénzsegélyek elosztásánál viszont már konliktus alakult ki a különféle politikai csoportok között. A régi szervezetek részben vagy egészben áldozatául estek a csatározásoknak. A külföldi üdültetések fogadó országai Románia, Svájc, Franciaország, Olaszország, Dánia, Belgium és Hollandia voltak. A hollandiai utaztatások megszervezésében a Magyar Református Egyház is aktívan részt vett. Végül - a hazai politikai viszonyok megváltozása miatt - csak egy vonatnyi gyerek üdülhetett Hollandiában. A kommunista hatalomátvétel a végét jelentette ezeknek a jótékonysági kapcsolatoknak is.

Roeland Hermans, akárcsak Hajtó Vera, a belga-magyar gyermekakciókról ír, az ő tanulmányának fókusza azonban ezek utóéletére, a „közös múlt”-ra-= 428 =-