Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 3-4. szám
-5 Szemle s-Acta Papensia XX (2020) 3-4. SZÁM A közösség a II. József-féle népösszeírás idején, 1785/87-ben 182, 1818-ban 597,1848-ban 1020 főt tett ki. A gyarapodás forrása megítélése szerint az 1820- as évekig elsősorban a bevándorlás volt, azt követően a természetes szaporodás lett meghatározó, de a bevándorlás sem szűnt. A reformkor végén a Galíciából a megyébe irányuló bevándorlás elenyésző volt. A szerző a városi jegyzőkönyvekből követte nyomon a zsidók házvásárlását, melyet a keresztények elővételi joga gátolt: 1818-ban 16,1849-ben 30,1850- ben 50,1857-ben 81 izraelita háztulajdonos volt Veszprémben. A leggazdagabb kereskedő családoknak (Alstädter, Grün, Rapoch, Rothauser, Tuszkau, Weisz) három házuk is volt, melyek egyszerre szolgáltak lakás és üzlet (bolt, raktár, bérlakás) céljára. Albérlők tartása folyamatos készpénzbevételt jelentett a tulajdonosok számára. A zsidóságnak meghatározó szerepe volt abban, hogy a XIX. század első felében Veszprém az országos városhálózatban elsőrendű piacközpontnak számított; tiszta vonzáskörzete nagyobb régióra terjedt ki, piacán értékesítették a balatoni borokat, a mezőföldi-somogyi gabonát, a Bakony faipari termékeit és a céhes mesterek munkáit. 1828-ban a városban 570 iparos és 71 kereskedő (köztük 23 terménykereskedő) élt, a kereskedők kétharmada zsidó volt. 1848-ban 216 családfőt írtak össze, közülük 34 iparosnak, 121 kereskedőnek számított. Kizárólagos zsidó kereskedő szakmának számított a hamuzsírfőzés és -értékesítés, a bőr- és rongykereskedés. A veszprémi püspöki és káptalani uradalom haszonvételeinek (kocsma, bor- és sörmérés, boltok, pálinkafőzés, stb.) bérlői, terményeinek felvásárlói és forgalmazói is jobbára a veszprémi zsidók közül kerültek ki. Ok tartották kézben a város bolti és vásári kereskedelmét is. A távolsági (régiók közötti) borkereskedelemben a tárgyalt korszakban nem vettek részt. Mivel a keresztény mesterek céhekbe tömörültek és maguktól távol tartották a zsidó mestereket, ezért a zsidó iparosok engedélyt szerezve, céhen kívül gyakorolták mesterségüket és maguk gondoskodtak az inasok, legények tanításáról. A reformkorban az is gyakori volt, hogy a fiatalok keresztény mesternél tanultak. A veszprémi zsidó kézművesek többsége a bőrfeldolgozással foglalkozott vagy szabómesterként a helyi közönség megrendelésére dolgozott. A Rothauser család újított: a reformkorban (és később is) olajütéssel foglalkozott. A leggazdagabb kereskedők és iparosok nemcsak zsidó, hanem keresztény cselédet is tarthattak. 1849-ben minden harmadik zsidó háztartásban volt keresztény (szinte kizárólag katolikus női) szolgáló. A korszak végén a veszprémi zsidóság a lakosság mintegy egytizedét tette ki. Az 1848. évi összeírás részletes elemzésével kimutatja, hogy a férfitöbblet (52,16%) az iparosodás előtti társadalomra jellemző; az átlagéletkor (22 év) fiatal városi zsidó népességet mutat, amely stabil, hiszen a teljes népességnek 71%-a Veszprémben született. A beköltözők 81%-a a Dunántúlról származott, külföldről csak 6%-uk érkezett. Egy-egy háztartásban 4,72 fő élt. A kereső-3 42I =-
