Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 3-4. szám
-= Kisebb közlemények 3-Acta Papensia xx (2020) 3-4. SZÁM A népi jogéletnek jelentős területe a házassági jog, ennek keretében a hitbér, a móring (írott hitbér), kontramóring (a nő által adott írott hitbér), az özvegyi jog. Először a fogalom magyarázata, a házassági jog szabályai és több példával megvilágított története olvasható. A polgári korban jelentősége csökkent, hisz a férj szabadon rendelkezhetett a vagyonával, örökösnek a feleséget megjelölve, de ennek hiányában az özvegyet haszonélvezet illette meg. A móringolás azonban a falusi közösségekben fennmaradt a XX. században is, ami a bizalmatlanságból, óvatosságból eredt, megakadályozta a törvényrontást, az utódok nélkül özvegyen maradt asszony kisemmizését. A szerző bemutatja a Balatonmelléki jogszokást, majd rátér a Káli-medencei gyakorlatra, megállapítva, hogy a móringolás először a nemességnél, majd utána a parasztságnál jelentkezett. A legkorábbi írott móringlevél r777-ből, a legkésőbbi 1885-ből való, ezután már házassági szerződés néven készültek, de a közbeszédben megmaradt a móring megnevezés, ami változatlanul a házasság megkötését előzte meg. Rendkívül tanulságos olvasni azt a 19 móringszerződést, amelyeket részletesen bemutat Gelencsér József. Arra is kitér, hogy a móringolás elbizakodottság, kapzsiság esetén néha szomorú következményeikkel járt. Érdekessége a móringolásnak, hogy a kontramóringokban a nők részéről ritka volt a pénz, gyakori viszont a bútor, a textília, amely a hozományból kerülhetett ki. Előfordult viszont olyan házasság is, ahol a nemes lány már jóval túlhaladta a házasodási kort, ezért valósággal „megvásárolta” a nem nemes (agilis) legényt. Különös jelentőségű az egyének, a családok, rokonság és az egész közösség életében az öröklés, amelyhez nagyszámú, idővel változó jogszokások tartoztak. Az öröklés gyakran alapját jelentette az ellenségeskedéseknek, családi viszályoknak, esetenként a közeli családtagok haragtartásának, de a konfliktusok elhárítójának is. A témával foglalkozó fejezet vázolja a törvényi hátteret és a szokásjogi szabályokat. Létezett a törvényes öröklés (apai vagyon az apai örökösöké, anyai vagyon az anyai örökösöké) és a végrendeleti öröklés. A polgári korban különbséget tettek öröklés, hagyaték, hagyományos és kötelesrészes között. Végintézkedés (rendes vagy kiváltságos magánvégrendelet vagy közvégrendelet) hiányában a törvényes öröklés lépett életbe. Az özvegyi jog törvényes hagyományként haszonélvezetet biztosított. A hagyomány a hagyatékból való, az örököst terhelő juttatást jelentett, a köteles rész pedig pénzt vagy természetbeni hagyományt. A végrendelkezés alkalmai változatosak voltak. Az öröklési rendszerek (a Káli-medencében általános törzsöröklés, fiági öröklés, egyenlő osztály) áttekintését követően tér át a szerző a hagyaték elosztásának 393 =-
