Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
-= Műhely =Acta Papensia xx (2020) 1-2. szám 1841 júliusában, az országszerte uralkodó rendkívüli hőség és szárazság idején Deák Antal arról számolt be sógorának, hogy a széna betakarítása dolgában kimondhatatlan rosszul áll, ilyen kevés takarmány csak gazdálkodásának első éveiben volt Kehidán.124 Közel két hónappal később, augusztus vége felé Oszterhueber József többek között a söjtöri rétek használata ügyében a helyi birtokosok által elhatározott intézkedésekről tájékoztatta sógorát, mire Antal a következőket válaszolta: „Söjtöri gyűlésen elhatározott intézeteiteket már csak azért is elfogadom, mert Te azokban megegyeztél; és így megegyezem a rétek hogyan leendő használtatásában is úgy, mint Te meg fogsz egyezni: az eddigi szokás, vagyis usus szabhatna sinórmértéket, ha eddig is Szent Mihály nap előtt szabadulva lettek a rétek minden külön részekben való letiltások nélkül, úgy gondolom, ezúttal is különböző, kasza alá tartandó tilosok nem állhatnak fenn; azonban ha megengedték is azoknak, kik tehetik, a harmadik kaszálást, én nem ellenkezem benne, talán azért a közlegelőre is maradnak ugyanazoknak rétjeik; vajha mentői előbb megtörténnék a commassatio [a birtokok egyesítése, tagosítása], akkor ilyen kérdések nem támadnának”.125 DEÁK FERENC GAZDÁLKODÁSA BÁTYJA TÁVOLLÉTÉBEN Mint már említettük, 1825 szeptemberétől 1827 augusztusáig, 1830 szeptemberétől decemberéig, valamint 1832 novemberétől 1833 tavaszáig (mialatt Deák Antal Zala vármegye országgyűlési követeként a pozsonyi diétán tartózkodott) Deák Ferencre hárult a gazdálkodás neheze. Antal persze már korábban is igyekezett bevonni öccsét a Deák-uradalom ügyeinek intézésébe. így például 1824 júniusában Ferenc fogalmazta meg a bátyja nevében azt a beadványt, amit a família kehidai malma által a rokolányi uradalomnak okozott állítólagos kár ügyében terjesztettek a vármegye küldöttsége elé.126 Amikor Deák Ferenc első alkalommal átvette bátyjától a családi gazdaság irányítását, nem lehetett hozzá nagy kedve. Erre utalnak Deák Antalnak a sógorához, 1825 októberének elején intézett sorai: „nem tudom, hogyan tetszik neki a vízárkos domboknak mászása az ekék között; aligha meg nem unta 124 MNL OL P 651. Tarányi-Oszterhueber család iratai. 1. csomó, 1. tétel. Évrendezett iratok, 1841. Deák Antal levele Oszterhueber Józsefhez, Kehida, 1841. július 5. Vö. MOLNÁR 2018. 260. 125 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Oszterhueber Józsefhez, Kehida, 1841. augusztus 24.1. 126 MNL ZML kgy. ir. 1825:488. Eredeti tisztázat Deák Ferenc kézírásával, Antal aláírásával. Kehida, 1824. június 4. 34
