Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 3-4. szám
-s Műhely =Acta Papensia xx (2020) 3-4. szám történt a tragédia, „kezünkben vannak az eszközök, amelyekkel jó Istenünk támogatásával beteg társadalmunk állapotán segíteni tudunk. (...) A sötét mélységből nincsen más kivezető út, csak a mi Urunk Jézus Krisztus felé s csak a mi református egyházunk felvirágoztatásán keresztül”.50 Ez a hang mindenképpen üdítő hang volt a sok keserűség, fájdalom hangoztatása mellett. A jegyzőkönyvekben, püspöki és esperesi jelentésekben, újságcikkekben hiába keresnénk utalást másutt Jézus Krisztus nevére. Istennek legyen hála, hogy voltak akkor is olyan lelki szolgák, akik nem tévesztették el a célt, hanem tudták, hogy a református egyháznak sem lehet semmilyen más alapja, csak aki vettetett, a Jézus Krisztus. A lelki megerősödést aztán szolgálták azok az események is, amelyek ismételten megtörténhettek a háború borzalmai után. A belsősomogyi egyházmegyében még nagyobb volt az öröm, hiszen hosszúnak tűnő évek után tarthattak ismét teljes körben közgyűlést a szerb megszállás befejeződését követően. „Most már, mint a hajó, kész az egyházmegye az indulásra. Levett kalappal, összekulcsolt kézzel, meghatottan imádkozánk a fedélzeten. Kormányzók és munkások zsolozsmája áhítatban vegyült össze s szállt az ég Urához, csonka hazánk és árva magyar nemzetünk Atyjához.”51 Ugyanez a bizalom vezette a veszprémi egyházmegye közgyűlését, „hogy egymás hitéből és lelkesedéséből erőt merítsünk, hogy meghalljuk itt az Istennek a mennyei Atyának zengő szózatát: Ne félj a küzdelemtől, az akadályoktól; mert veled vagyok én, hogy megoltalmazzalak Téged, ezt mondja az Űr! Ez az Úr oltalmába vetett rendíthetetlen bizodalmunk tette erőssé nemzetünket és egyházunkat a dicsőséges múltban, - és ez erősít meg, hogy kétségbe ne essünk a jelen szomorú, válságos napjaiban azon elválaszthatatlan kapcsolatnál fogva, melyben lennünk kell a tőlünk elszakított magyar véreink és református testvéreinkkel”.52 Az Istenbe vetett bizalom mellett, azonban megjelent az emberekbe vetett reménység is. Ezt pedig az a tény táplálta, hogy olyan kormányzója lett Magyarországnak, aki református. „Honunkat végleg elveszettnek még sem tekinthetjük a balsorsnak magunkat meg nem adhatjuk egy pillanatra sem. Mert íme Isten küldött a magához térő nemzetnek egy református férfiút, egy hőst, főméltóságú nagybányai Horthy Miklós kormányzó urat - akinek a romokon 50 TATAI 1920. 764. 51 KOVÁCS 1920. 33. 52 CSOMASZ 1921. 5-6. 224 =-
