Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
-= Szemle =Acta Papensia xx (2020) 1-2. szám nyokkal. A kézfogóra a móring, móringolás, kontramóring és egy kézfogó alkalmával tett ígéret enged következtetni. A lakodalom említése elsősorban a lakodalmi költségekre vonatkozik, a kiadások és az örökség arányosításának megoldására, továbbá a házasulandó gyermekre hagyott konkrét pénzösszegre. A hozományt pontosan megjelölték, hisz őriztek olyan vagyontárgyakat, amelyek hozományként kerültek a háztartásokba. A temetkezési szokásokra, sőt a halotti ruhára is kevés adat vonatkozik. Viszont a temetés körülményeire már több utolsó rendelkezés olvasható, pl. a prédikátor személyére, a temetésen közreműködők megajándékozására, a végtisztességtevőkre, az utolsó út kíséretére, elvétve a harangozásra, de jelentős volt a misemondatásra megjelölt templom megnevezése, és az erre szánt összeg meghatározása. Keveset lehet olvasni a temetkezés helyéről, viszont meghatározták a temetésre szolgáló pénzösszeget. Végül megállapítható, hogy az emberélet fordulóinak szokásvilágára csupán szórványos adatok találhatók, azonban a Szerző nagy érdeme, hogy ezekből a korra jellemző vonásokat kiemelve, egy mozaikképet alkotott meg. 2.) A mesterségek ünnepe a másik terület, amire következtetni lehet a végrendeletekből. A forrásokban olvasható kiadások közül egyik a gyermekek taníttatásának, másik a mesterré avatásnak a költsége. Meglepő, hogy az egyházi ünnepek alig említtetnek, legfeljebb keltezésként fordulnak elő, mint Üszögös Szent Péter napja, Urunk Színeváltozása, Vízkereszt, Húsvét. Azonban Szent György és Szent Erzsébet napja többször olvasható, mégpedig a hitelek visszafizetésének alkalmaként. Az utolsó fejezet nagyon szemléletesen a halálra való készülődésre világít rá a testamentumok adatainak tükrében. Világosan kitűnik, hogy a végrendelkezők rendezettséget igyekeztek hagyni maguk után, elkerülendő a családi konfliktusokat, ugyanakkor arra is elkészülve, hogy Isten színe előtt kell hamarosan megállniuk. Mindezekről tanúskodik a testamentumok nyelvezete. Bennük az életkor ritkán fordul elő, legfeljebb öregség, vénség meghatározás, indokként pedig a betegség, utazással járó veszélyek, előfordult baleset, közelgő járvány, de a közeli hozzátartozó halála is a múlandóságra emlékeztette a testálókat. Kiviláglik ezekből a végrendeletekből, hogy a halált valamennyien elkerülhetetlennek tartották, és igyekeztek úgy felkészülni rá, hogy ne érjen senkit váratlanul. Elsősorban testükről és lelkűkről gondoskodtak: meggyóntak, megáldoztak, a protestánsok úrvacsorát vettek. A minden élők útjára készülők mindenekelőtt saját lelki üdvükről igyekeztek gondoskodni az egyházaknak szóló kegyes hagyományokkal, valamint a szegényekre, elesettekre, rabokra hagyott javakkal. Gyakran szerepel a bocsánatkérés, továbbá az utódok neveltetéséről, vallásuk megtartásáról való rendelkezés. A szerző felhívja a figyelmet arra a fontos szempontra, hogy ezek a testálok kivétel nélkül egyszerű, szerény temetést kértek. 205
