Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
-s Szemle =Acta Papensia xx (2020) 1-2. szám felhasználta a reformáció tanításait, és a Bibliára hivatkozva legitimálta a felsőbbség elleni harcát. A reformáció neve ma a laikus közgondolkodásban elválaszthatatlanul Lutheréval fonódott össze, a félévezredes emlékévben ez nagyon jól megfigyelhető volt. Wittenberg turisztikai sztárolása és a Luther sör kereskedelmi sikere is annak a német földön kialakult Luther-kultusznak a folyománya, amely már a tizenhetedik században megmutatkozott. Egy 1617-es röpirat grafikája Luthert ábrázolja, amint tollával felírja a téziseit a wittenbergi vártemplom ajtajára, a toll belefúródik egy tüzes trónon (Róma) ülő oroszlán (X. Leo pápa) fejébe, és lelöki róla a pápai tiarát. Az előtérben látható egy megsütött liba (utalás Jan Húsra, akinek a neve csehül libát jelent). A kép tetején ülő Isten sugallja Luthernak, hogy vigye el a nép közé a Szentírást, amit ő meg is tesz. A kép elemei megfeleltethetők a mai, németországi kiindulású Luther-kultusz elemeinek. (A templomajtóra kifüggesztett tézisek legendája nem mástól, mint Melanchthontól származik.) A tizenkilencedik századi német történetírásban Luthert a német egység előhírnökének is tekintették. Ezt Biblia-fordításával érdemelte ki, amely csakugyan hozzájárult egy széttagolt birodalomban a német köznyelv egységesüléséhez. Az 1917-es emlékév az első világháborús vereségek miatt megtépázott nemzeti tudatot próbálta meg erősíteni. A 450. évforduló idején, 1933-ban még arra is történt kísérlet a nemzetiszocialista propaganda részéről, hogy a Luther által elkezdett mű kiteljesítőjeként Adolf Hitlert mutassák fel. A németországi Luther-kultusz egyik következménye volt, hogy a reformáció birodalmon kívüli képviselői — Kálvin, Zwingli — némileg háttérbe szorultak, körülöttük nem alakult ki igazi kultusz. A reformációs gondolatnak és Luther személyének a politikai ki- és felhasználása indíthatta az EKD-t, Németország Evangélikus Egyházát annak a 2014-es dokumentumnak a kiadására, amely leszögezte, hogy bár a reformáció összeurópai, hatásában pedig világméretű, mégis elsődlegesen vallási esemény. A dokumentum összefoglalja a protestáns teológia sarokpontjait, elsősorban a so/a-elveket. Az írás körül kirobbant széleskörű vita is mutatja, hogy a reformációs gondolat napjainkban is élő erő, nem pedig megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatások tára. Ajánlom ezt a gondolatébresztő könyvet mindenekelőtt teológus- és történészhallgatóknak, valamint lelkipásztoroknak. De haszonnal forgathatja minden történelem és egyháztörténet iránt érdeklődő olvasó is. Huszár Ágnes *****-= 195 =-
