Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
-= Szemle =Acta Papensia xx (2020) 1-2. szám nők munkássága (szerzők: S. Sárdi Margit, Viskolcz Noémi, Szilágyi Zita Mária, Bárány-Szilfai Alida); 4. Protestáns női perspektívák lenyomatai (szerzők: Gyulai Éva, Dobák Judit, Hardiné Magyar Tamara, Moklovsky Réka, Kusper Judit, R. Nagy József, Huszár Ágnes); 5. Továbblépések és kontextusok (szerzők: Lengyel Zsuzsanna Mariann, Varga Gyöngyi, Bognár László). A tanulmányok egy része a nők mecénási és kultúra-terjesztői szerepét vizsgálja a reformáció kezdeti szakaszától, a XVI. századtól a XIX. századig. Eleinte csak a főúri asszonyoknak volt lehetőségük a prédikátorok és Biblia-fordítók támogatására, mint Lorántífy Zsuzsanna erdélyi fejedelemasszonynak, Somi Borbálának, Losonczi Annának, Thurzó Erzsébetnek és másoknak, akiknek a nevei prédikációs kötetek és fordítások ajánlásaiban felbukkannak. A XVII. századtól már jómódú polgárasszonyok is fejtettek ki reformáció-pártoló tevékenységet, majd ez az adományozó kedv elérte a mezővárosi, sőt, falun élő aszszonyokat is, akik szőlőadományokkal segítették a helyi nevelés és tudomány intézményeit. A nagyasszonyok kultúratámogató hatása azonban sokkal szélesebb körű lehetett a polgárasszonyokénál, mert nemcsak családtagjaik, hanem az uradalmaikban élő jobbágyok tanításával is népszerűsíthették a reformáció tanait. Ezt elősegítette a könyvnyomtatás terjedésével együtt járó médiaforradalom, de az a körülmény is, hogy a három részre osztott országban a férfiak jó része háborúskodással volt elfoglalva, így az uradalmak életének szervezése nagyrészt a nőkre maradt. Ez amekkora plusz terhet jelentett a főúri asszonyoknak, akkora lehetőséget is biztosított számukra. Ők dönthettek uradalmaik gazdasági ügyein kívül vallási kérdésekről is, arról, milyen prédikátort hívjanak udvarukba, kire bízzák — familiárisaikkal együtt — tágabb családjuk oktatását, nevelését. A protestáns nagyasszonyok társadalmi szerepvállalása a kultúra összes intézményére kiterjedhetett: ők dönthettek templomok, iskolák alapításáról, fenntartásáról, sőt, a könyvkiadás támogatásáról is. Ennek magvalósulását azonban aprólékos levéltári kutatómunkával lehet csak nyomon követni: levelezés, alapító okiratok, adománylevelek, könyvajánlások, dedikációk, stb. feltárásával. A olvasni tudás terjedésével a nők más módon is befolyásolni tudták a reformáció eszméinek terjesztését. Fogyasztóként is beléptek a kulturális piacra: a szerzők a női olvasók szem előtt tartásával koncipiálják műveiket. A XVII. század közepétől már elenyésző az egyházi mecenatúra szerepe, a támogatók nagy része világi, közülük is nagy számban vannak protestáns, elsősorban evangélikus patrónák, akik magyar nyelvű könyvek megírására, illetve külföldi kiadványok magyarra fordítására adtak megrendelést. A protestáns nők társadalmi szerepvállalásának tetőpontja a Lorántífy Zsuzsanna Egyesület XIX. század végi megalapítása, mely Szilassy Aladárné nevéhez fűződik. A tanulmányok egy másik része a protestantizmus és nőkutatás másik oldalával foglalkozik, nevezetesen, hogy milyen hatást gyakorolt a reformáció a-= 188 =-
