Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)

2020 / 1-2. szám

-s Újraolvasó =Acta Papensia xx (2020) 1-2. szám

A közgyűlésen elnöklő püspök azért bízhatott egy felségfolyamodás kedvező elintézésében, mert tisztában volt vele, hogy a királynő a pápai bulla kihirdetése után az előző évben felszámolta a jezsuita rendet, melynek birtokait közcélokra (oktatásügyre) fordította, és a Helytartótanács tanügyi bizottságát megbízta az új tanulmányi rend kidolgozásával.6 A Mária Terézia által 1773. szeptember 21-én kihirdetett július 21-i pápai bulla Magyarországon, Horvátországban, a Bánságban és Erdélyben összesen 935 szerzetest, 1 egyetemet, 3 akadémiát, 41 gimnáziumot, 7 konviktust érintett. A Magyar Kamara kezelésébe került hatalmas vagyonból Tanulmányi Alapot létesítettek.7

Az egyházkerület felmérése esperességenként történt, ezért a különféle lajstromok szétszórtan maradtak fenn. Hét összeírás 1970-ben Kiss Antal pápai lakos őrizetéből került a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei könyvtárának kézirattárába. Közte volt a komáromi egyházmegye virágzó eklézsiáinak leírása is.8

A komáromi esperesség árva eklézsiáit tartalmazó lajstroma az egyháztörténeti nyomtatványokat, könyveket, kéziratokat tudatosan gyűjtő Pap Gábor (1824-1895) dunántúli református püspök (1874-1895), révkomáromi lelkész birtokában voltak a közlés idején. Később sem került levéltárunkba.9

Az árva eklézsiák összeírása nehéz körülmények között készült, ezért az esperes óvatosan járt el. A tanítók nevét éppúgy nem írta le, ahogy a gyülekezeteket ellenőrző plébánosok nevét sem. A vallásgyakorlat megszüntetésének körülményeit sem részletezte, csak tömören összefoglalta. A közösségek helyzetéről azok a lelkészek adhattak információt, akik virágzó eklézsiákban szolgáltak, és az árván maradtakat ellátták. Ekkoriban a tágabb környéküket ellátó anyaegyházak a következők: Apászakállas / Felsőszakállas (Komárom vm., lelkésze Bicskei Tóth János), Aranyos (Komárom vm., lelkésze: Szentgyörgyi József), Csilizradvány (Győr vm., lelkésze Borza Ferenc); Dunaradvány / Radvány (Komárom vm., lelkésze: Nagy Márton), Kamocsa (Komárom vm., lelkésze: Kis János), Lábatlan (Komárom vm., lelkésze: Erős István), Madar (Komárom vm., lelkésze: Márkos / Ramocsai Markos Péter), Martos (Komárom vm., lelkésze: Horváth Ferenc), Nemesócsa (Komárom vm., lelkésze: Gyalai Sámuel), Neszmély (lelkésze: 1754-től 1774-ig Huszti György, majd 1774-1792 között Berecki Márton), Patas (Győr vm., lelkésze: Németi Sámuel), Rété (Nyitra vm., lelkésze: Váradi András), Szőny / Ószőny (Komárom vm., lelkésze: Szabó János), Turiszakállas / Lakszakállas (Komárom vm., lelkésze: Vég Mihály).

A református szempontból készült összeírás a katolikus egyháztörténet szempontjából kevés és bizonytalan adatot tartalmaz. A plébánosok létét,

6 FELHŐ-VÖRÖS 1961. 264-265.

7 BENDA 1982. 586.

8 A komáromi egyházmegye virágzó eklézsiáinak leírása: HUDI et al. 2002. 219-251.

9 DRELIV. 21. Pap Gábor dunántúli püspök iratai (1878-1895).-s 131 -