Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
-s Műhely s-Acta Papensia XX (2020) 1-2. SZÁM tevékenykedő) Deák Ferenc közösen, évi 8000 váltóforintért bérelték a birtokokat. A bérleti díj felét a közös költségekre fordították, a másik felét pedig egyenlő arányban osztották szét a négy felnőtt testvér között. Ezt a haszonbérleti szerződést gyakorlatilag változtatás nélkül újították meg, illetve hosszabbították meg 1829. április 24-én négy évre, 1832. április 23-án pedig újabb hat esztendőre. A tíz év elteltével, 1836. június 29-én nyolc esztendőre kötött szerződés értelmében Deák Antal és Ferenc a közös költségekre a 8000 forintos bérleti díjból csupán 2000 forintot fordítottak, így a testvéreknek fejenként 1500 forint jutott. Antal 1842. június 20-án bekövetkezett halála után (hivatalosan 1843. május 6-tól) egyedül Ferenc lett a család birtokainak bérlője, a jövedelmek elosztása pedig annyiban módosult, hogy a korábban Antalt megillető részt háromfelé osztották, így a testvérek ezentúl fejenként 2000 forintot kaptak.9 (Ez a jövedelemelosztási mód volt érvényben egészen az 1852-ben történt birtokmegosztásig.) A DEÁK CSALÁD BIRTOKAI ÉS AZOK JÖVEDELEMSZERKEZETE A birtokok, melyeket idősebb Deák Ferenc 1808-ban örökül hagyott gyermekeire, két nagyobb csoportban feküdtek Zala megyében. Az egyik Zalaegerszegtől délre, a Válicka-patak völgyében: Söjtör és Tófej. A Hertelendy-ági örökség nagyobbik része a megyeszékhelytől keletre, jórészt a Zala folyó völgyében volt: Kehida, Koppány, Felsőkustány, valamint a tőlük kissé távolabb, nyugatra elhelyezkedő Nemesapáti és Orbányosfa. Az összehangolt gazdálkodást így eleve megnehezítette a birtoktestek közötti mintegy 30-40 kilométeres távolság, amit csak fokozott, hogy a zalai utak időnként (csapadékos időben, sárban vagy hóban) nehezen voltak járhatók. A Deák-birtokok talaja zömében agyagos vagy homokos volt, és kisebb részben folyó- és patakvölgyekben, nagyobb részt pedig az azokat közrefogó dombokon terültek el. A domboldalakba a lezúduló csapadék vízmosásos gödröket vájt, a völgyekben fekvő réteket, szántóföldeket pedig szinte évről évre elöntötte a szabályozatlan Zala folyó és a patakok árvize. Ezek a földrajzi adottságok nem kedveztek a szántóföldi gazdálkodásnak, sokkal inkább az állat-9 Uo., vö. MOLNÁR András: Deák Ferenc birtokai. Egy zalai középbirtokos család gazdálkodása a 19. század első felében. = Gazdaságtörténeti tanulmányok. (Zalai Gyűjtemény 34.) (Szerk. Kapiller Imre) Zalaegerszeg, 1993. (a továbbiakban: MOLNÁR 1993.) 47-50.
