Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-s Forrásközlés 3-Acta Papensia XIX (2019) 1-2. SZÁM

Matuzsálem csak várta a halált, nem dolgozott semmit. A „sem fű, sem fa” az évek során úgy elhatalmasodott a kertjében, hogy át sem lehetett látni rajta, de Matuzsálem csak dacolt az Úrral. Többször nagy betegség látogatta meg, sokat szenvedett, remélte, hogy most már jön a halál. De bizony az nem jött. A szomszédoknak már az unokái is kihaltak mellőle, és csendesen pihentek a temetőben, Matuzsálemnek meg itt kellett szenvedni az árnyékvilágban. Egyszer azután magába szállt. Megszívlelte az Úr szavát, elkezdte a „sem fű, sem fát” szépen irtani. A kertjének földjét szépen följavította, új fiatal gyümölcsfákat ültetett, a betegségek, a fájdalmak lassan elhagyták, az öreg Matuzsálemnek viszszajött az ereje, a kertjét évente szépen megmunkálta és minden új fájának megérte gyümölcsét valamennyinek élvezte az ízét, a „sem fű, sem fát” csak a kertje végén hagyta meg emlékeztetőül az Űr szavára. Azután szép csendesen, minden fájdalom nélkül hunyt el.

Ilyen kedves történethez, illetve meséhez is jutottam én az édesapám kertész barátainak révén, mely tiszta fehér hajjal borított fejemből még máig sem repült el, illetve nem mosták el emlékét a két világháború szülte rémségek sem, sem pedig egy küzdelmes élet minden aja-baja sem.

Az meg egy derűs eset volt, mikor valahonnan Északkelet-Magyarországból oda vetődött egy Sárváry nevű öregúr, aki szintén olyan szenvedélyes virágkedvelő ember volt, mint jó apám. Első évben csak a „Megyepark”-ban kertészkedett, de a következő évben a Gödénénél bérelt magának lakást102, a kert talaját még az ősszel jól előkészítette és tavasszal „dália” kultúrát csinált ott.

Mindenki a csodájára járt a dáliáinak, mikor egyszer csak valami 24 talicskában megindulnak az öreg Sárváry összes dáliái mihozzánk, az élen az agglegény öregúrral. Arra kérte az apámat, hogy adjon valahol helyet a dáliáinak, mert összekülönbözött Gödénével, és nem engedheti, hogy az a szemtelen perszóna gyönyörködhessen az ő szép dáliáiban. Apám segített Sárváryn, de vele együtt az egész család évekig röhögött rajta, amint jött a dáliáival. Sárváry még azon a nyáron vett telket Almádiban, az Elszasszer-szőlő mellett, ahol én megszólaltam életemben először, mondván, hogy „Sarolta! Itt a drótos tót.” Épített egy csinos villát, amit az oldalági rokonok eladtak. Sárváry fivérének az unokájával, Sárváry nyugalmazott honvédelmi miniszteri tanácsossal az Országos

102 Gödé Edéné az Árva utcában lakott. Házát 1891-ben adta el „szabad kézből”. - Özv. Gödé Edéné háza... = VFH 10 (1891) 18. sz. (május 1.) [3.]

96 =-