Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-= Forrásközlés =Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám

véres lábat [még] nem láttam. Csudálkoztam is mindig, hogy bosnyákjainkat a tisztek mind jó harcosoknak tartották. De ennek a révén kaptam, mint gyerek, képet a tömegekről és a tömegetetésről, szállásolásról, valamint a tömegbetegségekről. Jártam közöttük, egy szavukat sem értettem, és láttam azt a rengeteg katonát mind letörve, véres, beteg lábbal, holtfáradtan, anélkül, hogy az ellenség egy lövést is leadott volna. Furcsa képzeteim keletkeztek a katonaéletről, amik csak óvatos kérdezgetések után tisztultak ki.

Az is kedves szokásuk volt szüleimnek, hogy ha valahova vidékre mentek, a gyerekek közül egyet-kettőt magukkal vittek. Nem tudom, hogy miért, de nékem azok maradtak meg a legjobban az emlékezetemben, mikor engem egyedül vittek. Ha anyám is ment apámmal, akkor a gyerekvivésnek valami praktikus oldala is volt. A kiválasztott gyereknek kellett a személye próba, vagy más miatt az egyes dolgok beszerzésénél. Emlékezem például, egy alkalommal Budapestre engem egyedül vittek. A „Nemzeti Szálló”, az volt a szüleim rendes szállodája, oda szálltunk.93 Délelőtt boltból ki, boltba be — ez volt a program. Délután, meg este, meg azután voltak a szórakozások. A szüleimnek ugyanis igen sok barátjuk lakott Budapesten, akik azután valósággal versenyeztek a szüleim szórakoztatásában.

Ez alkalommal, június volt, szép meleg nyári nap, a Margit-szigetre beszélt össze egy társaság, hogy kint uzsonnáznak94. Akkor még nem volt meg a szigetre való híd-kiágazás, csak gőzhajóval lehetett menni, így még nagyobb vonzó ereje volt a kirándulásnak. Mivel szállodába[n] szálltunk, engem is magukkal vittek, nem akartak egyedül hagyni egész délutánra. A gőzhajó majdnem minden állomásán szálltak be a társaság tagjai. A szigeten azután kiszálltunk, egy kellemes séta és a kertészeti ritkaságok megcsudálása után beültünk az alsó szigeti kávéházba. Ott azután egy igen hosszú asztalnál jókedvűen eldiskuráltak a nagyok, én egyedül lévén gyerek, az asztal végén ültem, és szép lassan majszoltam a holipniket95, miket a pincérek oda tettek. Közben este lett, fizetésre került sor, és édesapám oda szól nékem az asztal végére:

— No, fiam, hány holipnit ettél meg?

93 A Nemzeti Szálló / Hotel National a főváros IV. kerületében, a Váci utcában volt. A Veszprém megyeiek kedvelt szállója lehetett. 1898-ban Fenyvessy Ferenc országgyűlési képviselő is ott lakott. - BFL VII. 185. Weiser Károly közjegyző iratai, 3283/1893. sz., Budapesti czím- és lakjegyzék 1898.174.

94 A kéziratban: uzsonyáznak, javítottuk.

95 holipni (németből): fagylalthoz vagy parféhoz fogyasztott ropogós édes ostyahenger-= 92 -