Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-3 Forrásközlés s-Acta Papensia XIX (2019) 1-2. SZÁM

tanárok leintették anyámat, és mondták, hogy felesleges az, hogy engem privátára írassanak.

Anyám azért, ha gimnáziumba jártam is, és ha sohasem vittem haza sem intőt, sem rovót, azért a szemét rajta tartotta tanulmányaimon, és jó anyai érzéssel igyekezett azután az érdekemben eljárni. Emlékezem például egy esetre, mikor a szüleim valami hivatalos vacsorát adtak, édesanyám megemlítette, hogy

— Fiam, nem kellene a Dezső magyar tanárját erre a vacsorára meghívni? Hiszen egy vendéggel több, vagy kevesebb, az már igazán nem számít. — Apám, ki egy-két kiváló piaristán keresztül szerette az egész piarista rendet, örömmel válaszolta:

— Dehogynem, hívjuk meg! Ki a Dezső magyar tanárja?

— Keller János.89

— No, azt nem. Olyan buta ember nem lépheti át az én házamnak küszöbét.

Ezzel azután el volt intézve örökre Keller Hanzi hozzánk való meghívása.

De édesapánk — nem törődve azzal, hogy melyik piarista milyen tárgyból micsoda osztályzatot ád nekünk — sohasem nézte a bizonyítványainkat, nem volt rájuk kíváncsi, csak hangoztatta, hogy ha valamelyikünk év végén elbukik csak egyből is, azt pótvizsgára nem engedi, mert nyáron ő tanulni nem enged, annak meg kell ismételni az osztályt. A nyári vakáció arra való, hogy akkor a gyermeki agy pihenjen, ne pedig pótvizsgára készüljön. Ilyen kicsi igényekkel azután nem is szereztünk, mert egyönk sem bukott el egyszer sem.

Ebből a kisdiák koromból sok emlékem van. Jól emlékezem, mikor Blaháné90 3 előadásra Veszprémbe jött vendégszerepelni. A megyeház nagy udvarán csináltak ideiglenes színházat, mert a „Korona” nagyterme, hol abban az

89 Keller János (Városlőd, 1861. április 8. - Magyaróvár, 1938. november 17.) piarista szerzetestanár, 1892-1902 között tanított Veszprémben. A Veszprém vármegyei törvényhatósági közgyűlésnek is tagja volt. LÉH-KOLTAI1998.187. LICHTNECKERT-TÖLCSÉRY 2011. 242., 296-297.

90 Blaha Lujza, született Reindl Ludovika (Rimaszombat, 1850. szeptember 8. - Budapest, 1926. január 18.) színésznő, népszínműénekes, „a nemzet csalogánya”. 1866-ban, 16 évesen ment férjhez Szabadkán a 37 éves Blaha János karmesterhez, az ő nevét viselte haláláig, bár még kétszer férjez ment. 1875-ben Soldos Sándor, 1881-ben Splényi Ödön felesége lett. 1901-től a Nemzeti Színház örökös tagja. Blaháné Veszprémben 1890. június 12-15., csütörtök-vasárnap vendégszerepeit Jeszenszky Dezső besztercebányai városi színtársulatában. Csütörtökön az Ingyenélők, pénteken a Tót leány c. énekes színműveket adták elő. Szombaton a Náni c. énekes életképet, vasárnap a Tündérlak Magyarhonban c. népszínművet adták elő a megyeháza udvarán e célra készített arénában. Bláháné vasárnap Almádiban vendégeskedett Véghely Dezső alispánnál, majd a pazarul berendezett Kelén gőzhajót is megtekintette. - Blaháné Veszprémben! = VFH 10 (1890) 24. sz. (június 7.) [2.] - Blaháné-Splényi Ödönné báróné... = VFH 10 (1890) 26. sz. (június 21.) [2.] Életrajza, szerepei: SZÉKELY 1994. 97.- 90 -