Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-H Forrásközlés =Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám

szakaszmérnökkel, és megkérdezte, talált-e valami különleges dolgot. Ekkor azután a mérnök megmutatta néki, amiket nékem összegyűjtött, és volt közöttük egy ott talált vipera kígyó is, ami teljesen elborította az én jó tanáromnak, Laczkó Dezsőnek az eszét, ennek ugyanis a Bakonyban nem lett volna szabad lenni, és kérte a mérnököt, hogy ezeket a holmikat adja néki a gimnázium természetrajzi szertára részére.

A mérnök mosolyogva, de megtagadta a kérését, mondván, hogy van néki egy fiatal barátja, annak a részére gyűjtötte ezeket a különlegességeket, mit szól [na] az hozzá, ha megtudná, hogy másnak adta oda. Különben is, kezet adott néki rá, hogy másnak nem adja. Laczkó bent volt a csőben, és megkérdezte tőle, ki az a fiatal barátja:

— A kis Véghely Dezső — volt rá a válasz. Laczkó fellélegzett:

— No, hála Isten’, hiszen ő az én tanítványom, én bizony ezeket elviszem, majd meghálálom néki ezeket a dolgokat, jobban megörül az annak, mint ezeknek a holmiknak.

így jutott a veszprémi gimnázium sok egyéb holmi mellett egy bakonyi viperához, én meg egy éven át földrajzból, vagy természetrajzból, egy meg nem szolgált jeleshez. Különben Laczkó Dezső élete végéig Veszprémben maradt, nyugalomba vonulása után a Veszprém megyei múzeumnak az igazgatója lett, a múzeum előtt egy kevésbé sikerült szobrot77 is kapott, mit — amint hallottam — az orosz, vagy angol, vagy amerikai bomba egy légitámadás alkalmából elpusztított.

Laczkó Dezső minden érettségi találkozónkon, mint régi tanárunk, részt vett, az érintkezést vele fenntartottam, a kommün alatt és még jó ideig utána én szállítottam néki a magyar szűzdohányt, mert nagy dohányos volt. Igen hálás volt érte, mindenfelé beszélte jóságomat. Különben ő volt az énektanár is, jó hangú, a társaságot szerető ember.

Ugyancsak a beiratkozás után minden elsős gimnazista, és a más osztályokba jött új fiú be lett rendelve énekpróbára. Ez annyit jelentett, hogy az

77 Laczkó Dezső közadakozásból készült szobrát, Medgyessy Ferenc alkotását 1937. október 24-én, vasárnap állították fel a múzeum főbejárata előtt. Az avatóbeszédet Dr. Simon György múzeumi bizottsági elnök után Dr. Lóczy Lajos geológus mondta. A szobrot - nyilván az osztályharc jegyében - 1951. március 23-a éjszakáján „ismeretlen tettesek” ledöntötték. Először Laczkó alsóvárosi sírjára akarták helyezni, végül a múzeum és a Bakonyi ház közötti területre helyezték át, ma is ott látható. GOPCSA 2003.172., RAINER 20x1.11., TÓTH 2011.131. A pápai sajtónak jó véleménye volt a szoborról: „A szép mellszobor [sic!] az Erzsébet-ligetben, szemben a múzeum főbejáratával van elhelyezve.” - Laczkó Dezső szobra. = PH 34 (1937) 44. sz. (október 30.) 3.- 84 -