Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-H Forrásközlés a-Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám

Ebéd után azután, mikor Lajos bácsi megint átkísértette magát, hát hallom ám, amint az apám kérdi a verandán, hogy

— A Dezsőnek nincs semmi baja? — Mire apám mondja, hogy nincs semmi, jól ebédelt, és az előbb is láttam, hogy jól játszik a bástya alatt. — Mire Lajos bácsi azt mondja, hogy

— Az Imre még ebéd előtt el kezdett hányni, azután megebédelt, és azt is kihányta. Azt hittem, hogy a Dezsőék csináltak együtt valamit, de hát úgy látszik nem. — Erre aztán apám mondta, hogy

— Várj Lajos, majd megnézem. — De látta, hogy akkor is a bástya alatt játszom, hát visszament és mondta Lajos bácsinak, hogy

— Dezsőnek nincs semmi baja — mire Lajos bácsi azt felelte:

— Majd rendbe jön az Imre is.

De apám lekiáltott a verandáról, hogy nem akarnám-e az Imrét odaát megnézni.

— Jól van, hívd át, ha nem érzi jól magát, maradj ott vele játszani. — Én teljesen tájékozva lévén a dologról, rohantam át, ott találtam Imrét az egyik díványra felülve, falfehéren még mindig. No, mondom magamban, te híres, te mondtad, hogy én nem merek rágyújtani! Dicséretére legyen mondva Imrének, nem tagadta le a dolgot, hanem a papírra fogva a dolgot, elmondta a rókavadászatait, mire én is közöltem vele, amiket hallottam. Mire megfogadtuk egymásnak, hogy nem mondjuk el a cigarettázásunkat. Be is tartottuk. De a nyáron már vadgesztenyéből csináltunk pipát, és meggyfából, meg ha ez nem volt, nádból pipaszárat, és száraz diófalevelet törtünk össze és azt pipáztuk, de attól már az Imre sem lett rosszul.

[Beiratásom a piarista gimnáziumba; gimnáziumi éveim]

De most visszatérek Veszprémbe, mert hiszen az év nagyobbik részét ott töltöttük. A visszatérést összekapcsolom a gimnáziumba való beiratásommal. Az úgy történt, hogy a gyerekek tanulmányi gondjai is anyámat terhelték, de az elemiből kikoptam, már a nyár elején sokszor hallottam, mikor édesanyám mondta apámnak:

— De fiam, csak nem gondolod, hogy Dezsőt én írassam be a gimnáziumba.

— Dehogy gondolom, fiam, majd beíratom én.

De ahogy múlt a nyár, mindig sűrűbben hallottam ezt a kérdést és [a] feleletet. Amikor még a veszprémi lapokban megjelent a beiratkozási dátum, hogy

79 s-