Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-a Forrásközlés Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám Amikor a gőzhajójárat megindult a Balatonon, Almádiban Imre József meg a Pintér József (az utász, ő más József volt) voltak a hajókikötő emberek. Ha közeledett a hajó, megindult a nagy csizmáival a nagy úton a domb felé, és bizony nem egyszer végigszaladta a kertet — Petkét — de sohasem késett el. Kattogtak a nagy csizmák, és repülve vitték a különben meghajlott termetű öregembert. Én bizony rá, mint csak öregemberre emlékezem. Mindig egyforma öreg volt, öregedni sohasem láttam. A pipa — azt lehet mondani — mindig a szájában volt, és ráncos, bő fehér gatyát hordott nyáron, csak az volt a különbség, hogy a gatyája hol be volt tűrve a csizmájába, hol meg kívül volt, és ráomlott a csizmájára. Édesapánk ősszel, télen, tavasszal is igen sokat járt ki Almádiba és ilyenkor gyakran 1-1 gyerekét magával vitte. Engem elég sokszor kitüntetett azzal, hogy magával vitt. Rendesen a Herceg Gábor kocsis65 mellett ültem, csak télen, mikor bundába[n] kellett, meg lábzsákban utazni, akkor bent az apám mellett. Rendszeres utam vele mindig pünkösd napja volt, mert ilyenkor Lajos bácsi valamelyik cecei barátja kíséretében, vagy Szűcs Albert[tel], vagy más valakivel megjelent Almádiba[n], és ilyenkor az Imrét is hozta magával. Rendszeresen szép idő volt. Nagyon jól emlékezem ezekre a pünkösdökre. Lajos bácsi a barátjával átkísértette magát hozzánk, apánk bort és harapnivalót hozott elő, a veranda napsütéses részére ültek le, és ott beszélgettek. Én meg Imrével elvonultam a kert valamelyik távoli részébe, és [a] húsvét óta velünk történt érdekesebb eseteinket mondtuk el egymásnak, és ha tanultunk, azt azután gyakoroltuk. Például egyszer ilyenkor Imre kérdezte tőlem, hogy cigarettáztam-e már, mert ő igen, és mivel az én válaszom is igenlő volt, benyúlt a zsebébe, és egy marék pipadohányt mutatott, mondván, hogy — Az apáméból hoztam, szíjjuk el! — Nevettem rajta, hogy ez nem cigarettának való, meg hogy papírunk sincs. De ő csak kitartott, hogy azért lehet, hozott ő papírt is, de talán én nem merek színi. Közönséges pakoló papírt vett ki a zsebéből, és ollót, amivel azután kivágtunk66 a barna vastag papírból egy-két darabot, és azután a pipadohányból cigarettát csavartunk. Hát bizony, mérés ide meg oda, mi 2-3 darabot abból a rettenetes dologból elfüstöltünk... 65 Herczeg Gábor veszprémi bérfuvaros volt. 1892-ben Veszprémben Weisz V. Mór, 1924-ben Weisz V. Mórné és Társa szállítási és bérkocsis cég alkalmazásában működött. A céget Weisz halála után Weisz V. Mórné Steiner Róza vitte tovább. Magyarországi iparosainak és kereskedőinek czím- és lakjegyzéke. Szerk.: Dr. Jekelfalussy József. Bp., [1892.] 1552., Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára. Bp., 1924.1493. 66 A kéziratban: vágtunk ki, javítottuk.- 78 -
