Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-= Forrásközlés s-Acta Papensia xix (2019) 1-2. SZÁM nem úgy volt. A kérdéseire rendesen válaszolt, mire a hercegprímás öt forint borravalót adott néki. Ez abban az időben igen nagy pénz volt, azért izente, amit izent velem az apánknak. Apám is, és mi is, az egész család jót nevettünk az eseten. Bizony, Imre Józsefnek jól jövedelmezett Vaszary Kolos látogatása. Mint rendesen, nekünk, gyerekeknek is fel kellett üdvözlésére vonulnunk. Ma is emlékezem, [hogy] olyan fityegőkkel díszített bársonyanyagból készült kalapja volt. Különben mosolygós arcú, sovány, szikár pap volt. Ez az Imre József mindent tudott. Ha apám kereste valamelyik fának a gyümölcsét, pontosan meg tudta mondani, hogy mikor melyik gyerekek szedték meg, és vitték el. Mondása mindig stimmelt, de amikor a fákat dézsmáltuk, azért olyankor sohasem szólt. Biztosan gondolta magában, had[d] egyenek azért [a] gyerekek. Emlékezem, egyik vacsoránál édesapánk a Sári nővéremet vette elő, hogy máskor azokat a gyümölcsöket, amiket édesanyánknak nevel, azokat ne együk le. Van elég gyümölcs a kertben más is. — Tudjátok jól, hogy a bástya alatti francia barackot anyátoknak szántam, ha abból akartok enni, akkor kérjetek édesanyátoktól, ti úgyis csak éretlenül szeditek le. — Sári valamivel mentegette magát, de hiába, mert mondta: — A Józseftől tudom, az meg tudjátok, hogy nem téved. Egyszer, nyár elején, azt mondta nékem a József, hogy — Mondja meg Dezsőké a mamájának, hogy a felső toronyban levő taplósapkáját a nagyságos úrnak dobja ki, és ne tartson ott máskor kalapot, mert a francia lány tavaly egész nyáron abba pisilt, és azután kiöntötte az ablakon. A francia lánynak volt a szobája azon a nyáron a felső toronyszoba, és így egyszerűsítette le a bilimosást és -használatot. Imre József meg valószínűleg úgy gondolkodott, hogy ha már egyszer bilinek használta apám taplósapkáját, hát már úgy is el kell dobni, hát had[d] használja tovább, legyen néki jó kedve, és legyen meg az akarata. De azért, ami helytelen, azért az helytelen, hát a következő évben helyre igazította. A felesége, a Juszti meg, ha kenyeret sütött, akkor nékünk, gyerekeknek, mindig kis kenyeret, „pompost” is sütött, aminek mi igen nagyon örültünk. Különben is, ha hátramentünk hozzájuk, akkor sohasem mulasztott62 el nekünk lekanyarítani egy darab kenyeret az ő barna rozskenyerükből, amit mi nagy 63 A kéziratban: mulasztotta, javítottuk. 75
