Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-s Forrásközlés s-Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám Persze az uzsonnaidőről55 jól elkéstem, és elmondtam anyámnak az esetet. Ő rögtön szalajtotta egyik testvéremet az apánkért a hivatalba, mert ő tudta, hogy a kisfiú sarlachba56 halt meg, azért nem volt senki a temetésen. Apánk hamarosan ott is volt. Anyám kétségbeesve mondta el az esetemet, sírt felette nagyon. Ekkor már én is megértettem mindent, de késő volt, mert jó apánk elfenekelt, azután a befűtött kályha mellé letérdepeltetett. Én hiába kértem bocsánatot, hiszen jót akartam, tovább kellett térdepelnem. Ugyan megmondta, hogy már nem haragszik, megbocsátott, de a gyerekeknek kötelességük van az Isten iránt is, és a szülők iránt is, és az egyik legfőbb kötelességük, hogy az egészségükre a gyerekek maguk is vigyázzanak. Én ezt elmulasztottam, és ilyen téÜ időben levett kalappal ilyen sokáig lenni kész betegség, azért kell a kályhánál térdepelnem, hogy jól átmelegedjek, és nem baj az, ha sírok az még használ nékem. Sokáig abban a meggyőződésben éltem, hogy igazságtalan volt velem az édesapám. Pedig dehogy volt! Anélkül gyereket nevelni nem lehet. így megtanultam, hogy ragályban elhunyt egyén temetésén gyereknek nincs helye. A másik esetem az volt, hogy Almádiban egy nagy öreg körtefára nem tudtam felmászni, pedig az érett körték csak úgy mosolyogtak le rám. Erre én felküldtem a fára egy parasztfiút, aki kötélen fogva a Pörgét (tehenünk neve volt) legeltette a Petkébe[n]. Amint a Pörge észrevette, hogy szabad, kitört belőle a magas vére, [és] az édesapám virágos ágyaiba táncolta el a Kállay-kettőst. Ezt a fa tetejéről észrevette a parasztfiú, elkezdett jajveszékelni. Imre József és a felesége átvették tőle a szólamot, és mire a Pörgét elcsípték, hát el lehet képzelni, hogy hogyan néztek ki apám virágágyai. Imre József a való tényállásnak megfelelő jelentést adott édesapánknak, bár a Juszti kiskapával hamarosan igyekezett a Pörge kártevését kiküszöbölni. De azt hiszem, hogy csak az igyekezete volt eredményes, mert bizony engem jól elfenekelt, a parasztfiúnak meg a hajszála sem görbült meg. Ezt a büntetésemet meg ép[p]en értelmetlennek és igazságtalannak tartottam, amire igen hosszan tartó bőgéssel adtam kifejezést. Hogy a consequentiát levonjam, azért hamarosan úgy megtanultam fára mászni, hogy nem csak nálunk, hanem egész Almádiba[n] nem volt fa, amelyikre fel nem tudtam mászni. Ma is emlékezem, a nagyoknak az imponált legjobban, ha a szilfára másztunk fel a szilvásba[n], amit hajófának hívtunk, négy törzse volt, pedig arra “ A kéziratban: uzsonya időről, javítottuk. 56 Scharlach (német) = vörheny, skarlát 72 s-
