Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 3-4. szám
-s Kisebb közlemények s-Acta Papensia XIX (2019) 3-4. SZÁM lehet hirdetni arrafelé az Isten igéjét magyarul. A Csallóköz számos kis templomában prédikáltam a szegény, tisztességes, sorsukra hagyott, ideiglenesen ismét magyar állampolgárrá váló embereknek. Már rajtuk volt a kisebbségi lét bélyege és minden hivatalos magyarországi megjelenést, elismerést, pl. a legációt is, nagy örömmel fogadtak, még katolikus testvéreink is odajöttek beszélgetni. — Melyik teológiai diszciplína érdekelte a legjobban ? —Tulajdonképpen minden olyan ágazat érdekelt, amely a jobb, tartalmasabb, magasabb színvonalú igehirdetést elősegítette, azaz a homiletika. Nemcsak a teológián, de aktív lelkészként is folytattam a képzést, átolvastam számos erdélyi lelkipásztor beszédét, igyekeztem abból is tanulni, ahogyan ők prédikáltak. Úgy látom, hogy egyre fontosabbá válik, ahogy az egész felől a részek felé tart szinte minden tudomány, diszciplína, a másikkal, sőt a másokkal való kommunikáció ismerete alapvető lesz. — Volt olyan teológiai mű, amellyel a pápai teológián ismerkedett meg, és amely hosszú ideig elkísérte a szolgálata során? Olyan, amelyet gyakran és haszonnal forga tott ? — Több ilyen is volt, de nem ezeket szeretném kiemelni. Amit nagyon fontosnak tartok, hogy a pápai református nagykönyvtár volt az, ami teológusként, végzett és már öreg lelkészként is mindig a segítségemre tudott sietni, akár új források, akár régi erdélyi szerzők, prédikátorok, tanulmányok után érdeklődtem. Az a fajta segítő szellemiség, ami az alma matert végig jellemezte, elkísért az utamon. Ha Pápán jártam, mindig benéztem a könyvtárba és általában várt rám valami csemege, „Dezső (majd később: Dezső bátyám) ezt félretettük neked, mert tudjuk, hogy téged ez érdekel”. Olyan szellemi hátországot biztosított, amire bízvást támaszkodhattam egész életem során. Kívánom, hogy a mai ifjúság is élvezze ennek gyümölcsét, ha az élet azt diktálja, akkor már digitálisan, de akkor is krisztusi és felebaráti lelkülettel, mint amit én egész életemben megtapasztaltam. — Meghatározó tanárairól külön is szeretném kérdezni. Milyen volt a Pongrácz József görög kurzusa ? — Külön görög kurzusára nem emlékszem, a leckekönyvem adhatna erre választ, de elkallódhatott, nem találom. Arra viszont jól emlékszem, hogy az órákon ismertette a missziói mozgalmakat: mi van Skóciában, Észak- Amerikában, Új-Zélandon. Arról is beszélt, hogy ezeken a helyeken milyen- 398 s-