Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 3-4. szám

-a Kisebb közlemények s-Acta Papensia XIX (2019) 3-4. SZÁM

társamat a finn nyelvre. Szalai Sándor barátom, egykori pálfai lelkész, ma is Finnországban él. Neki azt mondták az ’50-es években egy vallatás után, hogy olyan ártatlanul nézett a szemeivel, hogy nem volt szívük nyomorékká verni. Csoda, hogy külföldre menekült?

Jómagam nem a kollégiumban laktam, hanem rokonoknál. Számos diák nem volt kollégista, a szülők a városban béreltek számukra szobát, jelentős anyagi áldozattal. A sok gyerek mellett nem sok család engedhette meg a gimnáziumi tanulást. A kollégisták összetartozása erősebb volt, hiszen állandóan együtt voltak. A kollégiumnak nem volt egyenruhája, csak egy sapka jelentette a hovatartozást. Az alsósok, az 1-4. osztály tagjai simléderes sapkában feszítettek, a felsősöké csúcsos, aranyozott volt. Külön orvosunk is volt, dr. Cseh-szombathy László.

Tóth Sándor tanárunk vezető cserkész volt, amúgy rajz- és matematika tanár. De mint cserkészvezető, sok mindenhez értett, legelsőbben is, hogy lehet egy rakás kamaszfiúval bánni. Vele legtöbbször Pápa környékére kirándultunk.

Dr. Földi József ógörögöt és latint tanított. Egy alkalommal véletlenül olyan megjegyzést tettem, hogy talán ez a következő tanév könnyebb lesz, mint az előző. „Na fiacskám — ez volt a szavajárása — jó, hogy ezt mondtad, majd én gondoskodom arról, hogy ez kellőképpen eszedbe jusson” — mondta. De tisztában volt azzal, hogy a halott nyelvek tisztelete mellett az élő Ige hirdetése is fontos. Amilyen szigorú volt az órákon, olyan előzékeny a félévi vizsgáinkon. Sokan benne voltunk az SDG-ben (a Soli Deo Gloria szövetségben). Soós Gézát is láthattuk néha, az ő SDG történetében játszott kiemelkedő szerepét számosán megírták. Nekünk lendületes, a magyar kálvinizmus hagyományait és a modern európai szellemiséget ötvöző előadásokat tartott. Később Helsinkiben is találkoztam vele, hiszen külügyminisztériumi előadó volt.

Jó közösségünk volt, összetartottunk. Több érettségi találkozónkra még Brazíliából, Amerikából és Németországból is eljöttek Pápára. Sokfelé szétszórt bennünket az élet, a XX század sűrűjét kaptuk. A legutolsó érettségi találkozónk, amit egy Pápán lakó osztálytársunk szervezett, 2006-ban volt. Akkor még 8-an ültük körül az asztalt. Ma már egyedül kellene ott ülnöm, az Isten így rendelkezett.

— Kérem, meséljen az Ijjúsági Önképzőtársulatról!

— Számomra Pápa a lehetőségek tárházát jelentette, sokfelé megmérettem magam, a kollégiumi élet jópár lehetőséget biztosított a tehetségek kipróbá-= 394 =-